JEGYZET – A jókívánság mindig jól jön, bár eddigi tapasztalataim szerint nem szorulnak rá a különböző hivatalnokok, a munkakörülményeik minőségét javító intézkedéseket már rég kidolgozták: azonnal áthárítani a „hibát” az ügyfélre.
2014. június 24., 19:552014. június 24., 19:55
Bárminemű problémakörben. Az elmúlt napokban kétszer éltem meg a „könnyű” munka nehézségét, mindkétszer kijöttem a sodromból, holott mindkét eset piszlicsáré ügy, de talán épp azért bosszantó.
Az egyik a havi szemétszállítási díjjal kapcsolatos: mivel sosem tudni, mikor jön a díjbeszedő, hogy ne kelljen visszajönnie, nekünk meg fölöslegesen várakoznunk rá, a cég székhelyén több hónapra előre befizetjük az összeget. A pénztárnál nem volt előttem senki, örvendeztem, hogy hamar végzek. Na de elkezdődött a keresgélés, a csigalassúságú pityegtetés, a nevem többszöri megkérdezése, amikor pedig én kérdeztem, hogy a számítógépes nyilvántartások világában mi a csuda megy ilyen lassan, akkor azonnal kész volt a válasz: én vagyok a hibás, mert nem hoztam az előző számlát, aminek alapján azonnal megtaláltak volna.
De már nekem is kész válaszom van ilyen esetre: fizetni jövök, előre, nem várok érte köszönetet, csak azt mondják meg, mi történne, ha kérni jönnék bármit is?! Hasonlóan jártam a telefontársasággal, ahová a lejáró szerződés megújításáért mentem azzal a „különleges” kéréssel, hogy az általunk soha nem nézett csatornákat vegyék ki a csomagunkból, ne fizessünk fölöslegesen. Az első nap azt mondta az ügynökségigazgatói címet nyakában hordó fiatalember, hogy húsz-huszonöt percet kell várnom, mondtam, inkább jövök másnap.
Akkor már félóra lett volna a várakozás, de biztosított, hogy következő reggelen készen fog várni az új szerződés, csak majd alá kell írnom. Akkor egy félóra pult előtti ácsorgás után szóltam, hogy ha nem tudok leülni, elájulok. És megkérdeztem, mi a baj? „Természetesen” én voltam a hibás az extra opcióim miatt. Aránylag csendben azt mondtam, hogy ne adja a jóisten, hogy még egyszer vissza kelljen jönnöm, mire felhívta a bukaresti központot, és az online kapott utasítások segítségével elkészítette a pár napja már beígért szerződést.
Aláírás közben nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, mennyi beiskolázási díjat fizet azért, amiért az én bőrömön tanulta meg, hogyan is kell eljárnia. Mosolygott, én is, ennyiben maradtunk. De talán könnyebb lesz neki ezentúl a munka.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!