2009. december 24., 09:472009. december 24., 09:47
A kormányoldal matematikai többségét jóval meghaladó szavazattöbbség azt jelzi, a két ellenzéki párt a pártelnökök által megfogalmazott heves bírálatok ellenére elismerte vereségét, így azok honatyái akár a pártfegyelmet is felrúgva átvoksoltak a Boc-kabinetre. Nem mintha hirtelen megvilágosodás nyomán meggyőződtek volna arról, hogy mégiscsak ez a lehető legjobb kormány, de bizonyára ők is belefáradtak az eddigi szélmalomharcba. A kabinet számára természetesen a neheze csak most kezdődik, és ez különösen igaz az RMDSZ-re, amely máris kénytelen volt elszenvedni az első pofont: bár megkapta a művelődési tárcát, az egyházügyet kivonták a hatásköréből - valljuk be, ez azért így karácsony előtt nem volt a legbarátságosabb lépés az újdonsült koalíciós partner részéről. Mindez máris előrevetíti, hogy a kisebbségi törvény kibrusztolása nem lesz egyszerű - még az is megtörténhet, hogy például a verespataki aranybányaprojekt elfogadásáért cserében kell feltételül szabni. Már ha egyáltalán napirendre kerül: a liberálisok felé tegnap megfogalmazott államfői felkérés nyomán úgy tűnik, mintha az RMDSZ-t inkább csak amolyan szükségmegoldásnak tekintené. Ám most inkább próbáljuk kihasználni a rövid fegyverszünetet, szívjuk be a karácsonyi halászlé vagy töltött káposzta illatát, örüljünk az ajándékoknak, az ünnepnek, annak, hogy a politikusok helyett a család kerül a figyelem központjába. És próbáljunk lazítani, erőt gyűjteni az új évre. Ránk fér.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.