2012. augusztus 20., 07:362012. augusztus 20., 07:36
Miről van szó, a Marosról, kaptam fel a fejem a gyanúsan patetikusra hangolt hangrebegés hallatán? Próbáltam régi iskolai emlékeimet feltúrni, hátha beugrik, hogy bárki is tett valami érdemlegeset azért, hogy a Maros ott fakadjon fel a földből, ahol felfakadt, és arrafelé induljon el, amerre elindult. De egyéb, mint a rég elment apjuk után eredő két lánytestvér, Maros és Olt, valamint édesanyjuk, Tarkő tündér sztorija, nem jutott eszembe. És természetesen a tanulság, miszerint a célba érés számít, nem az, hogy valaki gyorsabban vagy lassabban ér-e oda. Szép rajzok is voltak a mese mellett, például az, ahogy a Dunában átöleli egymást a két folyónővér s így, együtt lelnek rá a tengerparton üldögélő apjukra. Na ez az: a Maros komótosan indul nyugat felé, az Olt meg sietősen tör le délnek. De a Dunában... A mesében szó sem volt határátkelésről, útlevelekről, urambocsá’ vízumokról, pedig amikor nekünk ezt a történetet tanították, akkor szinte elképzelhetetlen volt a határok átlépése. De hogy kié a Maros, az Olt és különösen a Duna, arról még akkor sem beszélt senki, mert lázálomnak tűnhetett volna ez az „osztozkodás”. Most viszont, immár a nagy közös Európában, miről is folyhatna a szó, mint a folyóvizek birtokos ragokkal való toldalékolásáról?! Valószínűleg épp ezért nem sikerült a hír elsütése, mert hagymázos hadovának érezte mindenki, aki hallotta. Aztán a hírmondók hozzátették, hogy a határ másik oldalán az öntöző berendezésekhez kell a víz – s ehelyt megint elakadt a léggömbfújás. Mert azt is majdnem mindenki tudja, hogy a „mi” Al-Dunánk mentén a tengerpartig öntözőrendszer ért öntözőrendszert. Mígnem 90 után „szorgos” kezek meg nem kezdték a szétszerelést és ócskavasként való értékesítést. Újra már nem futja, legföljebb egy-egy esővarázsló misére vonulnak ki. És – áttételesen – az Olt torkolatának lassú, de biztos elsivatagosodása. A Maros viszont ebben is komótosabb, illetve ha nem is a folyó, de a Tiszába ömlése körül lakók: nem és nem akarják hagyni, hogy kiszáradjon a környék. Ha kell, még vásárolnak is vizet a felsőbb folyószakaszból. Annál is inkább, mert – ezek szerint – eladó.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.