2010. szeptember 06., 10:312010. szeptember 06., 10:31
Az újonnan kinevezett tárcavezetők szakmai múltját böngészve azonban hiú ábránd lenne abban reménykedni, hogy ágazatukban látványos eredmények születnek a következő hónapokban – elég, ha csak a gazdasági minisztérium élére kinevezett Ion Ariton „bravúrjára” gondolunk, akinek „kompetenciáját” korábbi munkahelyén, a Petrom óriásvállalatnál fizetéscsökkentéssel honorálták.
Az is szembeszökő, hogy a hat új miniszter kivétel nélkül képviselői vagy szenátori tisztséget is betölt a demokrata-liberális párt színeiben, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a PDL-t is irányító miniszterelnök ily módon igyekszik betömni a kormány egyre nyilvánvalóbb alkalmatlansága, valamint az alakulat népszerűségének zuhanása miatt zúgolódó parlamenti frakciótagok száját. A PDL-n belül, illetve a kormánypárt és annak örökös mentora, Traian Băsescu között dúló konfliktus jele, hogy távozni kényszerült a miniszteri székből két demokrata „nagyágyú”, az államfő kegyeiből kiesett Adriean Videanu és Radu Berceanu is. Hogy ezekkel a lépésekkel milyen mértékben sikerül majd visszatornászni a nagyobbik kormánypárt népszerűségét, az továbbra is talány, pláne, hogy az államfő további megszorításokat és takarékosságot ígért 2011-re, majd feleségével az oldalán gyorsan elvonult kedvelt tengerparti szórakozóhelyére. Ahonnan azt üzente az országnak, hogy viselje emelt fővel a válság megpróbáltatásait, akárcsak ő hajóskapitányként a tenger viharát.
Băsescu azonban megfeledkezik arról, hogy a Romániának nevezett süllyedő hajó utazóközönségének jelentős része rég elhagyta a fedélzetet (vagy komolyan fontolgatja), a másik része pedig egyszerűen már nem engedheti meg magának a további nadrágszíj-összehúzást. Annál is inkább, hogy évekkel ezelőtt még azzal biztatták: Éljenek jól!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.