2011. március 08., 10:172011. március 08., 10:17
Induljunk ki abból, hogy nem kell a rosszindulat mentén értelmezni és kezelni az RMDSZ oldalán megfogalmazott álláspontot, miszerint az állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratcsomóknak az iskolaépület valamelyik irodájában, vagy termében való összeállítása az ezzel kapcsolatos ügyintézés azonos volna a politikai cselekedettel.
Szerintem nem az, viszont a körösfői „esetből” én inkább a jóindulatú féltést, a támadási felület kiküszöbölését vélem kiolvasni. Hiszen nehezen hihető, hogy a Riszeg alatti községnek éppen azt az alpolgármesterét vezérelné a rosszindulat, aki minden magyar ügy közismerten elkötelezett mozgatója – meg is hurcolták érte rendesen! –, és Baróti Szabó Dávid szavával élve: a dolgok egyik legfőbb támasza.
Ugyanakkor egy kicsit az is nehezen hihető, hogy az RMDSZ parlamenti frakcióvezetőjének ügyvédi szakképzettsége okán kikért véleményébe ne elegyedne egy kis politikai vonatkozás. Az RMDSZ oldalán ez esetben megszólalók iránt fikarcnyi bizalmatlanságot sem táplálok, de nem téveszthetem szem elől azt, hogy például a Királyhágón túl minő RMDSZ–EMNT-birkózás folyik arról: ki vigye dűlőre a honosítás ügyintézését.
Olyan körülmények között, hogy a magyar kormány márpedig eléggé félreérthetetlenül az EMNT – mint civil szervezet –, valamint a demokrácia-központok – mint végrehajtó civil intézményrendszer – hatáskörébe utalta azt. S bár a széki „eset” más indítékokat is sejtet, az értelmezéseknek és kisebb gubancoknak semmiképp sem szabad oda fajulniuk, hogy a magyar állampolgárság meg- vagy visszaszerzésére vágyókat zavarba ejtse, netán egymásnak ugrassza, vagy a nemzetegyesítés újabb valóságától elriassza. Ha viszont valahol nincs arra alkalmas helyiség, kicsit értelmetlen az iskolától, esetleg óvodáktól mint kőből-fából épült házaktól, azok valamelyik irodájától – politikával való összevegyülésre hivatkozva – ódzkodni, hiszen akkor helyhatósági, illetve parlamenti választást-szavazást sem szabadna azokban tartani. Mert ez utóbbi cselekmény már valóban kimeríti a politikai tevékenység fogalmát.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.