2012. augusztus 08., 09:372012. augusztus 08., 09:37
Nézzük csak, mi történt! A múlt hetet még történelmi mélyponton zárta a lej az euróval szemben a Román Nemzeti Bank referencia-árfolyamán. Aztán jött a hétvége, amiről jobb helyeken ilyenkor, a nyár derekán a hétfői sajtóorgánumok csak óriásfotós, kánikulás-strandolós cikkekben számolnak be, nálunk viszont több volt az egy oldalra jutó politikai híradás, mint választások környékén.
Volt is mire felkapniuk a fejüket a piaci szereplőknek, hiszen miközben az alkotmánybírósági döntés elodázását, illetve a mininépszámlálás meghirdetését követően úgy tűnt, hogy a Szociálliberális Uniónak (USL) állhat a zászló, hétfőn már az körvonalazódott, hogy előbb vagy utóbb, de a tisztségéből felfüggesztett Traian Băsescu államfő visszatérhet a Cotroceni-palotába. A piacok pedig már első perctől világosan megmutatták, hogy ebben a politikai csatában ők teljes mellszélességgel Băsescu mellett állnak – legalábbis ezt olvashattuk ki a lej kurzusának alakulásából.
Azzal, hogy kik is a piacok, s hogyan hatnak ki mindennapjainkra, ezeken a hasábokon már foglalkoztunk, bár döntéseiket, mozgásaikat nem mindig lehetett ilyen mértékben átlátni. Most viszont, ha úgy vesszük, mintegy tolmácsaikként szólaltak meg az ország sorsát befolyásoló szakemberek. Hétfőn Mugur Isărescu szólt be a kormánynak, hogy sok beszédnek sok az alja, tegnap pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég kinevezett romániai delegációvezetőjének a szájából hallhattuk, hogy aggasztónak tartja a romániai politikai helyzet hatását a gazdaságra.
Mint mondta: ha ez így megy tovább, ennél csak roszszabb jöhet. A piacok nem beszélnek, nem fenyegetnek, hanem lépnek. S ha igazából nem is lenne szabad nekik az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani, muszáj belátnunk: maximálisan kihatnak mindennapjainkra. Mert egy ország pillanatnyi állapotát úgy jelzik, mint a lakmuszpapír, amelynek a színeváltozását az egész világ figyelemmel követi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok