Kutyák és macskák

Néha hagyják, hogy megsimogassuk őket, de közben egy pillanatra sem engedik elfelejteni: ez az ő külön kegyükből származik, semmiképp nem abból, hogy ők szeretik a simogatást, inkább a királyok nagylelkűségével megengedik nekünk, hogy egy percig élvezzük puhaságukat, amiért jobban tesszük, ha hálásak vagyunk.

Gyerekkoromban, amíg a macskáinkban csak kedves, szőrös melegségcsomagokat láttam, nem értettem, a kutyáknak mi bajuk van velük. Miért ugatja az egyébként barátságos, ragaszkodó és kiegyensúlyozott kutyám a szomszéd macskáját – a miénket soha – olyan dühvel, amit egy betörő sem tudna kiváltani belőle? Még nem láttam akkor, milyen jeleket vált egymás között a két állat. Hogy a macska szándékosan idegesíti, mi több, sértegeti a kutyát. Sárga szemével, hideg nyugalmával azt mondja neki: „Minek képzeled magad? Ott ugatsz lenn a földön, kiabálsz utánam, miközben azt sem tudod, hogy kell fára mászni? Az ember kezéből eszel, s közben még karmaid sincsenek, amivel sakkban tartsd őt?”

Hát ez a kulcsa a kutya-macska viszonynak. Egyikük játszani szeretne, a másik pedig saját magára nézve mélységesen megalázónak tartaná, ha bármilyen szinten köze lenne az egyikhez. Egyikük frusztrációjában rekedtre ordítja magát a földön, a másik meg végtelen megvetéssel nézi, s közben egyáltalán nem zavartatja magát.

Mindennapos látvány a mi udvarunkon is, ahol csak egy kutya lakik most, macskapajtás nélkül. Nagyon éles szemmel és füllel megáldott vagy megátkozott kutyám azt is észreveszi, ha egy macskafül kandikál ki a kerítést benövő borostyán közül, s máris ugatva-kiabálva, hörögve-morogva rohan oda, ahol az ellenséget sejti, talán minden alkalommal abban reménykedve, hogy ezúttal sikerül a hangerővel megfélemlíteni a flegmatikus cirmost.

Az azonban nemhogy megriadna, nemhogy elszaladna, inkább élvezettel elnyújtózik a kerítés tetején, és egyszerre mély megvetéssel és az idiótáknak vagy az érdekes, bár visszataszító állatfajoknak kijáró kíváncsisággal szemléli odafentről a kutyát. Én meg a konyhaajtón belülről nézem őket: néha a macskára haragszom beképzeltségéért, néha a kutyán mérgelődöm butaságáért, de legtöbbször inkább pártatlan maradok, és nagyszerűen szórakozom.