2010. augusztus 20., 11:272010. augusztus 20., 11:27
Nos, ellenállok a kísértésnek, hogy az eredmény alapján a bunkó amerikaiakon köszörüljem a tollamat, pedig igencsak elgondolkodtam azon, hogy a felmérésben szereplő gólyák valószínűleg egy barlangban cseperedtek fel, és farkasok, valamint fülesbaglyok nevelték fel őket, ha eddigi pályafutásuk során egyszer sem találkoztak még a két névvel a modern populáris kultúrától eltérő kontextusban. Csak hát az a gond, hogy a legkevésbé sem vagyok meggyőződve arról, hogy például nálunk sokkal jobb eredménnyel járna egy ilyen felmérés.
Az elmúlt években a rendszerváltás, illetve a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója alkalmából, magyar fiatalok körében készített felmérésekből is meglehetősen hátborzongató dolgok derülnek ki, utóbbi kapcsán például olyan is volt, aki úgy tudta, Trianon az egy gonosz külföldi politikus, aki ellopta tőlünk Erdélyt. Ilyenkor szoktam elgondolkodni azon, hogy azért mégis mi zajlik manapság az iskolákban? Ez lenne az eredménye annak az elméletnek, miszerint nem a tanulók lexikális tudására kell helyezni a hangsúlyt, nem kell őket adatokkal leterhelni, hanem képességeket kell fejleszteni? Ami persze nagyon jól és modernül hangzik, mint minden szép elmélet, de legalább annyira üres és használhatatlan is. Mert mégis mit értünk azon, hogy leterhelés meg képességfejlesztés?
Mi az az adatmennyiség, ami már tehernek minősül, és mi az, amit még könnyedén elbír egy diák? Az ilyen felmérések arra engednek következtetni, hogy az átlagot a szent esélyegyenlőség jegyében igyekeztek a legrosszabb felfogóképességű diákok szintjére belőni, így aztán például a megkérdezett egyetemi hallgatók esetében a művészettörténet-órákon a gimnázium befejezéséig a barlangrajzokig, zenéből meg a szűk barlangjáratokon keresztülfúvó szél süvítéséig jutottak el. Szép trend ez, és rájöttem, hogy mindezzel tulajdonképpen az egyetemi oktatók közérzetén próbál javítani a rendszer. Hiszen lehetőséget biztosít arra, hogy az egyetemi tanárt töltse el jó érzéssel, hogy a tágra nyílt szemű diák tőle hallja először, miszerint Beethoven egy zeneszerző, Michelangelo pedig reneszánsz festő és szobrász volt. Hogy aztán az új információ birtokában azon morfondírozzon: milyen hülyeség már egy kutyáról zeneszerzőt, egy vírusról meg festőt elnevezni.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.