2012. március 23., 10:012012. március 23., 10:01
Ezzel Bukarest két legyet is üthet egy csapásra: az EU különböző fórumai nem győzik elítélni a holland kormányt, amiért egy szélsőséges párt támogatásáért cserében továbbra is gátolja Románia schengeni felvételét. Ez már kész haszon, de a hazai közvélemény szemében természetesen a külföldön rekedt román testvérek érdekében kifejtett, sikeresként eladható erőfeszítés sem nyom kevesebbet a latban. A külügy a hivatalosan baráti Magyarországnak is beintett: Cristian Diaconescu külügyminiszter a miheztartás végett leszögezte, hogy az autonómia ügye nem lehet a kétoldalú kapcsolatok tárgya.
A diplomáciai hadjárat újabb csapásiránya egy másik szomszédot céloz: ezúttal Bulgária került a román külügy látókörébe. Az, hogy a külügyminiszter kijelentette: Románia és Bulgária között megoldatlan problémát jelent egy, a fekete-tengeri felségvizek határán található 17 négyzetkilométeres terület, azt jelzi, hogy a kormány diplomáciai sikerekkel próbálja fényezni saját imázsát a romániai állapotok miatt elégedetlen polgárok előtt.
A román diplomácia legendás – az elmúlt száz évben jelentős eredményeket ért el –, a legutóbbi, hangos siker a hágai bíróság azon ítélete, amelyben egy ukrán–román polémiában Romániának ítélte a fekete-tengeri kontinentális talapzat vitatott részének földgázban gazdag nagyobbik részét. A kormány reményei szerint egy hasonló siker Bulgáriával – vagy legalább az ország területének további gyarapodását célzó erőfeszítés – lendíthet a kormányoldal még mindig vészesen alacsony népszerűségén.
Kérdés azonban, hogy a választópolgárok szemében mi nyom többet a latban: az esetleg megszerzendő tengeri lelőhelyen az ország energiafüggetlenségét növelő földgázmező fölfedezésének távoli lehetősége vagy a napi megélhetési gondok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok