2009. február 12., 00:402009. február 12., 00:40
Az ötlet zsenialitása abban rejlik, hogy ezzel a lépéssel sikerül valamelyest átvenni a kezdeményezést a közbeszéd tematizálásában, és amíg a közvélemény azon csámcsog, hogy a miniszterelnök felszólította az állami intézményeket, mondják le Magyar Hírlap-előfizetéseiket Bayer Zsolt amúgy valóban éles hangú írása miatt, addig sem a kormány tehetetlenségéről és felelősségéről van szó. Igaz, ettől a romák helyzete még nem változik, de legalább sikerül némileg visszafogni az állami kiadásokat, ami ilyen válságos időszakban kész áldás. A Bayer-írás állatoknak nevezi a veszprémi gyilkosság elkövetőit – azt már persze elfelejtik megemlíteni, hogy a móri mészárlás tetteseit is ugyanígy minősíti –, és keresetlen hangnemben fogalmazza meg, mennyire álságosan viszonyul ma a média és a politikum a romakérdéshez. Mekkora terhet jelent, és mekkora akadályt a probléma megoldásában az úgynevezett „politikai korrektség” kóros kényszere, amelynek az a lényege, hogy tilos kimondani, mi is történik valójában, mert politikusok, véleményvezérek és publicisták szerint az máris rasszizmusnak és uszításnak minősül. Ennek nyomán aztán az a helyzet áll elő, hogy a kormányoldal ideológiáját képviselők – akik rendszerint a szabadság és egyenlőség bajnokaiként szeretik emlegetni saját magukat – lelkesen korlátozzák a szólásszabadságot, amikor megpróbálják rákényszeríteni a társadalomra saját terminológiájukat és gondolkodási sémájukat, aki pedig nem hajlandó idomulni a narratívájukhoz, rasszistának bélyegzik. Ez bizony ugyanolyan kulturálatlan gyakorlat, mint egy hátrányos helyzetű közösséget kollektíve megbélyegezni a közösség néhány tagjának bűncselekményei miatt. Ami amúgy a Bayer-írásból nem olvasható ki egyértelműen – de a kormányfőt kulturkampfos igyekezetében ez már a legkevésbé sem zavarja. A lényeg, hogy bojkottálni lehet – és elterelni a figyelmet a valós problémáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok