2012. március 19., 09:152012. március 19., 09:15
Márpedig amikor az egyén, sőt a közösség ön- és identitástudatát nagymértékben a kisebbségi – ebből eredően pedig a kisebbrendűségi – létérzés határozza meg, akkor roppant nehéz hinni a megmaradást, különösen a szülőföldön való megmaradást vázoló eszmékben, stratégiákban. Ez tulajdonképpen az elmúlt két évtized magyar oktatási rendszerének egyik mulasztása is: nem vértezték fel eléggé a felnövekvő nemzedékeket azzal a hittel, hogy attól még nem alacsonyabb rendű vagy kevesebb valaki, ha magyar.
Arról pedig végképp kevés szó esik a túlzottan a gazdasági válságra, a politikai csatározásokra fókuszáló társadalomban, hogy milyen eredeti, maradandó és minőségi értékeket képes felmutatni az erdélyi magyarság kulturális téren. Miközben köztudott, hogy éppen a kultúra alapján tudunk eligazodni abban, mik a fontos értékek és normák az életben, figyelmünk elsiklik a kulturális sikerek fölött. Például a világ bármelyik városa, közössége méltán lehetne büszke arra a nemzetközi színházi biennáléra, amelynek immár másodszor ad otthont Sepsiszentgyörgy, felsorakoztatva Európa színházi kultúráinak szakmai díjakkal kitüntetett előadásait.
Az erdélyi, partiumi képzőművészek, műkritikusok által tervezett egységes képzőművészeti közgyűjtemény terve, az erdélyi magyar színművészek, tudósok, közéleti személyiségek március 15-i magyar állami kitüntetései, a Csíki Székely Múzeum vezetőjének nemrég odaítélt szakmai elismerés vagy az, hogy tavaly a negyedik egymást követő alkalommal ítélték oda a román színházi szövetség díját egy romániai magyar színháznak – és hál’istennek még hosszan lehetne folytatni a sort – mind annak a bizonyítéka, hogy az erdélyi magyar kultúra nemcsak a dicső múlt, a nagy elődök méltatására szorítkozik, hanem él, pezseg, értéket teremt ma is. Márpedig ha ez nemcsak a kritikusokban, hanem az igazi célközönségben is tudatosul, mindjárt nem tűnik kisebbséginek az a sors.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok