Krónikások egy hullámhosszon

A Krónika akkori és egykori munkatársai a 2015 augusztusában szervezett nagy kolozsvári találkozón •  Fotó: Lepedus-Sisko Péter

A Krónika akkori és egykori munkatársai a 2015 augusztusában szervezett nagy kolozsvári találkozón

Fotó: Lepedus-Sisko Péter

BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Nehéz pontosan, röviden körülhatárolni, mit is jelentett krónikásnak lenni, azaz a 23 éven keresztül nyomtatásban megjelenő országos közéleti napilap szerkesztőjeként, újságírójaként 17 éven át tartozni a közösséghez, ami jóval több volt egyszerű munkahelynél, szerkesztőségnél. 

Kiss Judit

2022. december 31., 16:522022. december 31., 16:52

Talán jól szemléltetheti az életérzést, hogy azon munkatársak közül, akik hosszabb-rövidebb krónikás munka után máshol kerestek megélhetést, utólag legtöbben egybehangzóan úgy érezték: ez a fajta közösségi érzés, együtt gondolkodás, együtt szórakozás vagy együtt búslakodás más munkahelyeken egyáltalán nem alakul ki.

Mert a krónikásokra az volt jellemző – főként a pandémiáig, amikor a személyes részvételű szerkesztőségi létezési forma, a mindennapok közös teherviselése, a közös hangosan gondolkodás, a spontán, élő kommunikáció kényszerűségből felbomlott –, hogy együttes erővel működtették egyazon minitársadalom élő szervezetét.

Ha gond volt, kezeltük nevetéssel, ha feszültség alakult ki, rendszerint hamar tovaszállt, ha indulatok szabadultak el, annak is megvolt a pozitív hozadéka, hiszen együtt fel lehetett oldani, ugyanakkor kiadhatta magából az ember a gőzt. Általában nem hordozták magukban sokáig a kollégák a napi munka apró-cseprő bonyodalmai miatt kialakult morcosságot, ingerlékenységet, sértődést.

Krónikás közegben azt érezte az ember: ide tartozni valami miatt nagyon jó. Utólag visszatekintve elmondható: irigylésre méltóak voltunk.

Tulajdonképpen meg sem lehet pontosan fogalmazni, mi az a bizonyos rejtett lelki tartalék, a munkatársakat egy hullámhosszra terelő közösségi érzés, ami összekötött bennünket. Sokszor félszavakból értettük egymást, voltak olyan kifejezéseink, amikről csak mi tudtuk, mit jelentenek, olyasmiken nevettünk felszabadultan, amit a kívülállók valószínűleg nem találtak volna viccesnek. És – miért ne? – gúny- és beceneveket aggattunk egyes közéleti szereplőkre, hírességekre, kevésbé rokonszenves politikusokra.

Állandóan játszottunk. Játszottunk a szavakkal, játékosan használtuk az iróniát, humort és gúnyt is – ilyen értelemben bátran maradhattunk gyerekek ebben a közösségben úgy, hogy közben felelősségteljes felnőttekként dolgoztunk, fajsúlyos tartalmakat nyújtva nap mint nap az olvasóknak.

De amint a felelősséget, úgy valamiképpen az igazi játékot is komolyan veszi az ember, és mi komolyan játszottunk. Pár évvel ezelőtt kezdődött és pár éven keresztül történt, hogy csütörtökönként tippversenyt rendeztünk. Ezeken a napokon a hétköznapinál többoldalas hétvégi számot írtuk, így tetemesebb volt a munka, érezhetőbb a feszültség. Talán ennek ellensúlyozására találtuk ki együtt, spontánul a tippversenyt. Már délben bekértük a játékosok tippjeit: azt kellett előre megsaccolni, hogy pontosan hány óra hány perckor és hány másodperckor lép be a szerkesztőség ajtaján a munkaidejét a délutáni órákban kezdő fotós kolléga. Akit nagyon vártunk, hiszen az oldalak szerkesztése nagymértékben függött a képanyagtól. A játékot az a pillanat döntötte el, amikor a várva várt munkatárs lenyomta a szerkesztőség bejárati ajtajának kilincsét. Az persze tilos volt – de mindenki becsületesen betartotta a szabályt –, hogy bármelyikünk még csak óvatos kérdés formájában is megérdeklődje előzőleg telefonon vagy írásban a fotóstól: vajon ma körülbelül mikor tervez megérkezni?

Játék a munkában. A tippverseny nyertese ezt a serleget birtokolhatta büszkén egy hétig az íróasztalán •  Fotó: Deák Szidónia Galéria

Játék a munkában. A tippverseny nyertese ezt a serleget birtokolhatta büszkén egy hétig az íróasztalán

Fotó: Deák Szidónia

Amikor belépett, abban a pillanatban persze az is kiderült, hogy ki nyerte meg a versenyt: akinek a tippje a legközelebb állt a valós pillanathoz. A szerencsés boldog örömrivalgásban tört ki, a többiek bosszankodtak, vagy csalódottan óóóó-ztak. Erre a célra egy aranyszínű kis serleget szereztünk be, ami a nyertes asztalára került, aki egy héten keresztül „birtokolhatta”. Következő csütörtökön aztán nagy valószínűséggel másik asztalra vándorolt át a díj, ilyenkor a „címvédő” savanyú arccal adta át az új bajnoknak. A közösségi szolidaritást szépen példázza: az is megesett, hogy egy kolléganő hosszú heteken, hónapokon keresztül sóvárogva vágyott arra, hogy az ő tippje bizonyuljon nyerőnek – sajnos nem sikerült. Akkor a korábbi hetek szerencsés játékosai a háta mögött összesúgtak, szándékosan kevésbé valószínű tippeket adtak, hogy a győzni akaró kolléganő végre boldogan birtokolhassa egy hétig a serleget.

Hogy mi is volt a krónikás szellemiség varázsa? Talán többek közt az, hogy felnőttként engedtük játszani egymást és önmagunkat, hogy odafigyeltünk másokra
.

Ezenkívül persze még sok minden tartozott hozzá a krónikás lelkülethez. Egy szó, mint száz, jó volt együtt létezni. Talán mindenikünk hálás, hogy ebbe a különleges, együtt lélegző közegbe tartozhatott. Hiszen egyazon hullámhosszon lenni nem más, mint kegyelmi állapot.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. november 20., szerda

A tehenek bélgáza zavarja leginkább Brüsszelt

Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.

A tehenek bélgáza zavarja leginkább Brüsszelt
2024. november 20., szerda

Szolyvától a kényszermunkások emléknapjáig – Nem feledkezhetünk meg az ártatlanul elhurcoltakról

Úgy érzem, nemcsak Kárpátalján, hanem a másutt élő magyarok körében is szent kötelesség megemlékezni az 1944 novemberében történtekről, aminek következtében a kárpátaljai magyarság nemzetiségi hovatartozása okán ártatlan áldozata lett az elnyomásnak.

Szolyvától a kényszermunkások emléknapjáig – Nem feledkezhetünk meg az ártatlanul elhurcoltakról
2024. november 18., hétfő

Koszovó és Székelyföld kötényt ad Romániának

A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.

Koszovó és Székelyföld kötényt ad Romániának
2024. november 18., hétfő

Hírfolyamunkban a hó – Semmi különös, csak egy csoda

Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.

Hírfolyamunkban a hó – Semmi különös, csak egy csoda
2024. november 15., péntek

Ki menti meg a magyarokat az eszement közigazgatási átszervezéstől és az asszimilációtól?

Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.

Ki menti meg a magyarokat az eszement közigazgatási átszervezéstől és az asszimilációtól?
2024. november 12., kedd

Az RMDSZ, a kormányzás és a feketeleves

Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.

Az RMDSZ, a kormányzás és a feketeleves
2024. november 06., szerda

Trump visszatér: Európa lépéskényszerben, a magyarok örülhetnek

Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.

Trump visszatér: Európa lépéskényszerben, a magyarok örülhetnek
2024. november 04., hétfő

Politikai csatlós-e a választópolgár?

A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.

Politikai csatlós-e a választópolgár?
Politikai csatlós-e a választópolgár?
2024. november 04., hétfő

Politikai csatlós-e a választópolgár?

2024. november 01., péntek

Csak a PNL menthet meg a PSD, az AUR, Orbán és a gonosz földönkívüliek összeesküvésétől!

Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.

Csak a PNL menthet meg a PSD, az AUR, Orbán és a gonosz földönkívüliek összeesküvésétől!
2024. október 25., péntek

Lehet Moldovának orosz vagy román helyett európai jövője?

Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.

Lehet Moldovának orosz vagy román helyett európai jövője?