Krónikások egy hullámhosszon

A Krónika akkori és egykori munkatársai a 2015 augusztusában szervezett nagy kolozsvári találkozón •  Fotó: Lepedus-Sisko Péter

A Krónika akkori és egykori munkatársai a 2015 augusztusában szervezett nagy kolozsvári találkozón

Fotó: Lepedus-Sisko Péter

BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Nehéz pontosan, röviden körülhatárolni, mit is jelentett krónikásnak lenni, azaz a 23 éven keresztül nyomtatásban megjelenő országos közéleti napilap szerkesztőjeként, újságírójaként 17 éven át tartozni a közösséghez, ami jóval több volt egyszerű munkahelynél, szerkesztőségnél. 

Kiss Judit

2022. december 31., 16:522022. december 31., 16:52

Talán jól szemléltetheti az életérzést, hogy azon munkatársak közül, akik hosszabb-rövidebb krónikás munka után máshol kerestek megélhetést, utólag legtöbben egybehangzóan úgy érezték: ez a fajta közösségi érzés, együtt gondolkodás, együtt szórakozás vagy együtt búslakodás más munkahelyeken egyáltalán nem alakul ki.

Mert a krónikásokra az volt jellemző – főként a pandémiáig, amikor a személyes részvételű szerkesztőségi létezési forma, a mindennapok közös teherviselése, a közös hangosan gondolkodás, a spontán, élő kommunikáció kényszerűségből felbomlott –, hogy együttes erővel működtették egyazon minitársadalom élő szervezetét.

Ha gond volt, kezeltük nevetéssel, ha feszültség alakult ki, rendszerint hamar tovaszállt, ha indulatok szabadultak el, annak is megvolt a pozitív hozadéka, hiszen együtt fel lehetett oldani, ugyanakkor kiadhatta magából az ember a gőzt. Általában nem hordozták magukban sokáig a kollégák a napi munka apró-cseprő bonyodalmai miatt kialakult morcosságot, ingerlékenységet, sértődést.

Krónikás közegben azt érezte az ember: ide tartozni valami miatt nagyon jó. Utólag visszatekintve elmondható: irigylésre méltóak voltunk.

Tulajdonképpen meg sem lehet pontosan fogalmazni, mi az a bizonyos rejtett lelki tartalék, a munkatársakat egy hullámhosszra terelő közösségi érzés, ami összekötött bennünket. Sokszor félszavakból értettük egymást, voltak olyan kifejezéseink, amikről csak mi tudtuk, mit jelentenek, olyasmiken nevettünk felszabadultan, amit a kívülállók valószínűleg nem találtak volna viccesnek. És – miért ne? – gúny- és beceneveket aggattunk egyes közéleti szereplőkre, hírességekre, kevésbé rokonszenves politikusokra.

Állandóan játszottunk. Játszottunk a szavakkal, játékosan használtuk az iróniát, humort és gúnyt is – ilyen értelemben bátran maradhattunk gyerekek ebben a közösségben úgy, hogy közben felelősségteljes felnőttekként dolgoztunk, fajsúlyos tartalmakat nyújtva nap mint nap az olvasóknak.

De amint a felelősséget, úgy valamiképpen az igazi játékot is komolyan veszi az ember, és mi komolyan játszottunk. Pár évvel ezelőtt kezdődött és pár éven keresztül történt, hogy csütörtökönként tippversenyt rendeztünk. Ezeken a napokon a hétköznapinál többoldalas hétvégi számot írtuk, így tetemesebb volt a munka, érezhetőbb a feszültség. Talán ennek ellensúlyozására találtuk ki együtt, spontánul a tippversenyt. Már délben bekértük a játékosok tippjeit: azt kellett előre megsaccolni, hogy pontosan hány óra hány perckor és hány másodperckor lép be a szerkesztőség ajtaján a munkaidejét a délutáni órákban kezdő fotós kolléga. Akit nagyon vártunk, hiszen az oldalak szerkesztése nagymértékben függött a képanyagtól. A játékot az a pillanat döntötte el, amikor a várva várt munkatárs lenyomta a szerkesztőség bejárati ajtajának kilincsét. Az persze tilos volt – de mindenki becsületesen betartotta a szabályt –, hogy bármelyikünk még csak óvatos kérdés formájában is megérdeklődje előzőleg telefonon vagy írásban a fotóstól: vajon ma körülbelül mikor tervez megérkezni?

Játék a munkában. A tippverseny nyertese ezt a serleget birtokolhatta büszkén egy hétig az íróasztalán •  Fotó: Deák Szidónia Galéria

Játék a munkában. A tippverseny nyertese ezt a serleget birtokolhatta büszkén egy hétig az íróasztalán

Fotó: Deák Szidónia

Amikor belépett, abban a pillanatban persze az is kiderült, hogy ki nyerte meg a versenyt: akinek a tippje a legközelebb állt a valós pillanathoz. A szerencsés boldog örömrivalgásban tört ki, a többiek bosszankodtak, vagy csalódottan óóóó-ztak. Erre a célra egy aranyszínű kis serleget szereztünk be, ami a nyertes asztalára került, aki egy héten keresztül „birtokolhatta”. Következő csütörtökön aztán nagy valószínűséggel másik asztalra vándorolt át a díj, ilyenkor a „címvédő” savanyú arccal adta át az új bajnoknak. A közösségi szolidaritást szépen példázza: az is megesett, hogy egy kolléganő hosszú heteken, hónapokon keresztül sóvárogva vágyott arra, hogy az ő tippje bizonyuljon nyerőnek – sajnos nem sikerült. Akkor a korábbi hetek szerencsés játékosai a háta mögött összesúgtak, szándékosan kevésbé valószínű tippeket adtak, hogy a győzni akaró kolléganő végre boldogan birtokolhassa egy hétig a serleget.

Hogy mi is volt a krónikás szellemiség varázsa? Talán többek közt az, hogy felnőttként engedtük játszani egymást és önmagunkat, hogy odafigyeltünk másokra
.

Ezenkívül persze még sok minden tartozott hozzá a krónikás lelkülethez. Egy szó, mint száz, jó volt együtt létezni. Talán mindenikünk hálás, hogy ebbe a különleges, együtt lélegző közegbe tartozhatott. Hiszen egyazon hullámhosszon lenni nem más, mint kegyelmi állapot.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. szeptember 12., csütörtök

Az európai migrációs válság „szárnyas kapuja”

Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.

Az európai migrációs válság „szárnyas kapuja”
Az európai migrációs válság „szárnyas kapuja”
2024. szeptember 12., csütörtök

Az európai migrációs válság „szárnyas kapuja”

2024. szeptember 10., kedd

Paralimpia Párizsban: nálunk kihívás a fogyatékossággal élők eredményeinek elismerése

A korlátozások, a hátrányos helyzetük ellenére a fogyatékossággal élőknek éppen úgy joguk van a sportoláshoz, mint a makk egészségeseknek. Csakhogy ők a fogyatékosságuk típusa figyelembevételével, a részletesen lerögzített kategória alapján versenyeznek.

Paralimpia Párizsban: nálunk kihívás a fogyatékossággal élők eredményeinek elismerése
2024. szeptember 02., hétfő

Hergelnek a szavazatunkkal

Bár Magyarországon majd csak két év múlva rendezik a következő országgyűlési megmérettetést, hirtelen választási láz lett úrrá az anyaországi politikai osztály és sajtó bizonyos részén.

Hergelnek a szavazatunkkal
Hergelnek a szavazatunkkal
2024. szeptember 02., hétfő

Hergelnek a szavazatunkkal

2024. szeptember 01., vasárnap

Mi már megszoktuk, de parasportolóink mivel érdemelték ki, hogy nem szurkolhat egy egész nemzet nekik?

Szép dolog, hogy az M4 Sport megannyi tudósítóval kint van a párizsi paralimpián, csak ebből mi Erdélyben semmi sem látunk, hallunk.

Mi már megszoktuk, de parasportolóink mivel érdemelték ki, hogy nem szurkolhat egy egész nemzet nekik?
2024. augusztus 30., péntek

A nagy romániai koalíciós haragszomrád-kutyakomédia

Mintha az éjszaka során, egyik napról a másikra felbomlott volna a kormánykoalíció – ez az érzése támadt az embernek a PSD szombati tisztújító kongresszusán elhangzott kirohanásokat olvasva.

A nagy romániai koalíciós haragszomrád-kutyakomédia
2024. augusztus 28., szerda

Csalók kíméljenek! Hogyan lehet visszaszerezni a kézműves termékek becsületét?

A vásárok túl drágának tűnő választéka az emberek egy részét felpaprikázza: a kistermelő miért kínálja magas áron a termékeit? Aki ezt kifogásolja, nem veszi figyelembe a kézműves áru kézimunkaigényét. Az ágazat megmentése jelentős összefogást igényel.

Csalók kíméljenek! Hogyan lehet visszaszerezni a kézműves termékek becsületét?
2024. augusztus 23., péntek

De most komolyan, mire jó nekünk egy olimpiai arany?

Sajnálattal kell beismernünk: a párizsi olimpián szerzett aranyérmek hatására tényleg nem csökkent a kenyér, a sör és a téliszalámi ára, sőt a rezsiköltségek sem

De most komolyan, mire jó nekünk egy olimpiai arany?
2024. augusztus 16., péntek

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva

Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva
2024. augusztus 13., kedd

Nesze neked, legeslegboldogabbak oktatási mintaállama: nulla, nulla, nulla!

Hosszú évek óta a világ legboldogabb országa. Évtizedek óta oktatási mintaállam. A nyári ötkarikás játékok történetének egyik legsikeresebb nemzete az érmek lakosságarányos számát tekintve. Amely azonban most Párizsban sosem látott mélypontra süllyedt.

Nesze neked, legeslegboldogabbak oktatási mintaállama: nulla, nulla, nulla!
2024. augusztus 12., hétfő

A párizsi olimpia nyertesei

JEGYZET – Az olimpiai részvétel és eredményesség, sőt azon túl az olimpiai játékok megrendezése bármely országra nézve büszkeségre érdemesítő elismerés.

A párizsi olimpia nyertesei
A párizsi olimpia nyertesei
2024. augusztus 12., hétfő

A párizsi olimpia nyertesei