Lélekben mindenki krónikás. 2023 januárjától új időszámítás kezdődik az 1999-ben alapított Krónika, de a lap volt és jelenlegi munkatársai életében egyaránt
Fotó: Haáz Sándor
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Amikor 23 évvel ezelőtt, 1999 őszén az akkor még a Fellegváron álló kolozsvári szerkesztőségben még csak „szimuláltuk” a Krónika számainak napi elkészítését, majd ezt követően élesben a legelső számokon dolgoztunk, sokunkban felvetődött a kérdés: vajon meddig maradhat meg az erdélyi és partiumi olvasási szokásokat, az itteni emberek vásárlóerejét ismerve egy zöldmezős beruházásként induló, az akkori szakmai, technikai és dizájnkövetelmények szerint is professzionális napilap?
2022. december 31., 08:582022. december 31., 08:58
Nos az idő megadta a választ: jó 23 év adatott meg a Krónikának hagyományos, nyomtatott napilapként.
Ami miatt az ember egyik szeme sír, a másik pedig ha nem is nevet, de mosolyog, hiszen a print változat megjelenésének felfüggesztése nem jelenti azt, hogy maga a Krónika is megszűnik, elvégre az eddig is létező Krónika online portálon továbbra is folytatjuk, amit jó két évtizede elkezdtünk: az olvasók tárgyilagos, a lehető legnagyobb szakmaiságra törekvő tájékoztatását. Hogy miért nem tud jelen körülmények között megmaradni a nyomtatott lap, azt talán a világpolitikai történések és a belőlük közvetlenül fakadó gazdasági válsághelyzet ismeretében nem kell hosszasan ecsetelni.
De persze nem csupán a gazdasági problémák nehezítik meg a nyomtatott lapok életét: az elmúlt két évtizedekben az online sajtó elképesztő mértékben felfutott, márpedig a híreket gyakorlatilag ingyen kínáló híroldalakkal nehezen tud versenyezni egy olyan országos kiadvány, amelynek a nyomdaköltségek mellett még azt is meg kell oldania, hogy a kész termék eljusson az olvasóhoz.
Az mindenképpen kijelenthető: a Krónika az elmúlt 23 évben nehezen megkerülhető eleme volt az erdélyi és a Kárpát-medencei sajtóprérinek, és szándékaink szerint a továbbiakban is az marad. A szerkesztőség nem csupán szürke munkaközösség volt, hanem egyszerre műhely, klub és – nem túlzás kijelenteni – család.
Klub, hiszen gyakran fordult elő, hogy lapzárta után vagy hétvégén – még munkaszüneti napon is – a kollégákkal valamelyik vendéglátóhely helyett a szerkesztőségben ültünk össze – akár online számítógépes játékot játszani, akár filmet nézni, akár csak beszélgetni. Természetesen – ki-ki habitusa szerint – egy két üveg alkoholos vagy alkoholmentes itallal felfegyverkezve.
Ezen alkalmakkor pedig nemegyszer történtek olyan események, amelyek még évtizedek múltán újra mesélve sem unalmasak, hiszen a krónikás „legendáriumot” erősítik, és hallatukkor egyszerre tör ki harsány röhögésben az, aki átélte őket, és az is, aki már csak hallomás után tudja betéve a sztorit.
És persze nem egy itt megkötött ismeretségből lett komoly kapcsolat, majd házasság. (E kategóriánál jelen sorok szerzője is felteszi a kezét érintettként). Mint ahogy olyan egykori kolléga is van, akit ma már közösen gyászolunk.
Természetesen nem elégíthetjük ki mindenki igényeit, elvégre az erdélyi magyar társadalom akkor is plurális, ha amúgy zömében a Krónikához hasonlóan konzervatív, illetve konzervatív liberális.
Ezért aztán biztosíthatunk mindenkit, hogy továbbra is egy dolgot tartunk vezérelvnek: az olvasók legpontosabb, legátfogóbb tájékoztatását. A hisztérikus, ideológiai alapú vagdalkozást és az öncélú botránykeltést pedig ahogy eddig, úgy ezután sem tekintjük legitim sajtóműfajnak.
Hiszen azokkal, akik eddig is zömmel a Krónika honlapjáról tájékozódtak, továbbra is rendszeresen „találkozunk” majd. Akik pedig inkább a nyomtatott Krónikát szeretik, azoktól – javíthatatlan naivsággal és a jobb időkbe vetett töretlen reménnyel – úgy köszönök el: viszontlátásra!
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!