2010. július 13., 10:572010. július 13., 10:57
Az ajánlat a privatizáció egyik dilemmájához vezet el. Ahhoz, hogy mi van akkor, ha úgy magánosítanak egy közösségi tulajdont, hogy a vásárló is közösségi tulajdonban van? A privatizáció szorgalmazói ugyanis rendszerint azzal érvelnek, hogy az állam (ez esetben a megye) rossz tulajdonos. Túl sok feladata van ahhoz, hogy kizárólag a gazdasági racionalitás alapján hozza meg a vállalat fejlődését elősegítő döntéseket; gazdálkodásának hatékonyságát jelentősen csökkentik a politikai érdekek.
Több hazai példát is fel lehetne hozni az állami tulajdon „állami magánosítására”: A Romtelecom többségi részvénycsomagját annak idején a görög állam többségi tulajdonában levő OTE vásárolta fel, az olténiai áramszolgáltató a cseh állam többségi tulajdonában levő CEZ tulajdonába került. Lám, most ugyanez történne meg kicsiben, ha létrejön a tranzakció. A példák azt igazolják, hogy nem kötelezően rossz a közösségi tulajdon, sőt az sem isten verése, ha egy közösség tulajdona egy másik közösséget szolgál ki. A siker a politika mértéktartó képességén múlik. Azon, hogy hagyják-e a politikusok dolgozni az általuk felügyelt társaságok menedzsereit? Fejős tehénnek tekintik-e a közösségi tulajdonban levő cégeket, amelyeknél jól fizető állást lehet biztosítani a klientúrának, amelyekből bőségesen lehet kivonni kampánypénzeket?
Ha Marosvásárhelyen mérlegre teszik a kolozsvári javaslatot, elsősorban arra kell biztosítékokat keresniük, hogy nem válik a repülőtér a kincses város politikájának martalékává. No meg arra, hogy Kolozsvár nem a vásárhelyi légikikötő bezárásával akarja megoldani a térségi rivalizálást.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.