2010. augusztus 31., 10:282010. augusztus 31., 10:28
Holott ha mérleget kellene vonni a tavaly decemberi államfőválasztás nyomán alakult kabinet nyolc hónapos tevékenységéről, nem biztos, hogy a kormányátalakítással meg kellene állni csupán négy-öt tárcavezető lecserélésénél. Mert ugyan milyen, a gazdaság, a szociálpolitika, a kultúra terén jegyzett jobbítás köthető az erejét kizárólag a gazdasági-pénzügyi válság enyhítésére összpontosító, e téren azonban egyedül lakossági megszorításokat felmutatni képes Boc-kabinet nevéhez? Élünk a gyanúperrel, hogy titkon a párt mélyrepülése miatt aggódó demokrata-liberális vezetők sem elégednének meg mindöszsze néhány miniszteri bársonyszék gazdájának kiebrudalásával, és szívük szerint hazaküldenék Emil Bocot is. Hiszen ne feledjük: a kormányfő-pártelnök mindeddig egyetlen poszton sem bizonyította túlzott alkalmasságát, sőt különösképpen nem predesztinálta semmi a két tisztség betöltésére, karrierje felfelé ívelését egyetlen embernek köszönheti: Traian Băsescu államfőnek. Ha pedig kicsit is számít nekik az, hogy miként szerepelnek a 2012-es választásokon – márpedig hogy a csudába ne számítana! –, akkor a demokraták nem gondolhatják komolyan, hogy a választópolgárok többsége előtt hitelét vesztett Bockal vágjanak neki a megmérettetésnek.
Van ugyanakkor a hosszú ideje lebegtetett kormányátalakításnak egy másik érdekes vetülete is. Miközben a demokrata alakulaton belül sokan kíméletlenül lerántják a leplet a PDL-s vagy a párt által delegált miniszterek alkalmatlanságáról, az RMDSZ egyszerűen hallani sem akar arról, hogy osztozzon a hatalom fiaskóinak a felelősségében, mintha legalábbis nem a szövetség hathatós közreműködésével születnének a döntések Bukarestben. Kérdéses, hogy elnézik-e ezt a kétlakiságot, a kudarc áthárítását a magyar választópolgárok.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.