2010. augusztus 31., 10:282010. augusztus 31., 10:28
Holott ha mérleget kellene vonni a tavaly decemberi államfőválasztás nyomán alakult kabinet nyolc hónapos tevékenységéről, nem biztos, hogy a kormányátalakítással meg kellene állni csupán négy-öt tárcavezető lecserélésénél. Mert ugyan milyen, a gazdaság, a szociálpolitika, a kultúra terén jegyzett jobbítás köthető az erejét kizárólag a gazdasági-pénzügyi válság enyhítésére összpontosító, e téren azonban egyedül lakossági megszorításokat felmutatni képes Boc-kabinet nevéhez? Élünk a gyanúperrel, hogy titkon a párt mélyrepülése miatt aggódó demokrata-liberális vezetők sem elégednének meg mindöszsze néhány miniszteri bársonyszék gazdájának kiebrudalásával, és szívük szerint hazaküldenék Emil Bocot is. Hiszen ne feledjük: a kormányfő-pártelnök mindeddig egyetlen poszton sem bizonyította túlzott alkalmasságát, sőt különösképpen nem predesztinálta semmi a két tisztség betöltésére, karrierje felfelé ívelését egyetlen embernek köszönheti: Traian Băsescu államfőnek. Ha pedig kicsit is számít nekik az, hogy miként szerepelnek a 2012-es választásokon – márpedig hogy a csudába ne számítana! –, akkor a demokraták nem gondolhatják komolyan, hogy a választópolgárok többsége előtt hitelét vesztett Bockal vágjanak neki a megmérettetésnek.
Van ugyanakkor a hosszú ideje lebegtetett kormányátalakításnak egy másik érdekes vetülete is. Miközben a demokrata alakulaton belül sokan kíméletlenül lerántják a leplet a PDL-s vagy a párt által delegált miniszterek alkalmatlanságáról, az RMDSZ egyszerűen hallani sem akar arról, hogy osztozzon a hatalom fiaskóinak a felelősségében, mintha legalábbis nem a szövetség hathatós közreműködésével születnének a döntések Bukarestben. Kérdéses, hogy elnézik-e ezt a kétlakiságot, a kudarc áthárítását a magyar választópolgárok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok