Kóros naivitást kell feltételeznünk arról, aki 2008-ban, amikor Koszovó kikiáltotta a függetlenségét, és az Egyesült Államok ezt azzal a megjegyzéssel ismerte el, hogy az eset egyedi és megismételhetetlen, ezt komolyan is vette, és nem fogadta volna le nagy összegben, hogy idővel valahol valamely terület elszakadási törekvései kapcsán a koszovói történéseket hozzák majd fel precedensként.
2014. március 20., 21:112014. március 20., 21:11
Most Oroszország döntött úgy, hogy visszaszerez egy darabot az elvesztett területekből, és a krími függetlenség kikiáltása után bekebelezte az orosz többségű félszigetet. Érvként természetesen a koszovói precedenst hozta fel.
A Nyugat – és persze Románia – most kórusban ítéli el Oroszországot, holott elég nehéz hiteles érvet találni arra, hogy ha Koszovó Washington akaratából kiszakadhatott Szerbiából, akkor miért ne válhatna ki Moszkva szándéka szerint a Krím Ukrajnából. (Amúgy sem árt emlékezni rá, hogy az elszakadás mindkét esetben annak nyomán következett be, hogy a többség addig meglévő kisebbségi jogoktól fosztotta meg az érintett területek lakóit.)
Árnyaltabb a helyzet Transznisztria esetében. Bár számunkra geopolitikailag nem lenne a legjobb, ha Oroszországhoz csatlakozna, az előzmények után nehéz lenne elvitatni az ehhez való elvi jogukat – mindamellett, hogy a csatlakozást megnehezíti, hogy nem határosak Oroszországgal. A Moldovával való egyesülést szorgalmazó bukaresti köröknek nem ártana elgondolkodniuk azon, hogy ha ragaszkodnak Moldova területi épségéhez, mihez kezdenének mintegy 500 ezer transznisztriai orosszal? Persze ha széles körű területi és kulturális autonómiát ajánlanának nekik, annak mi örülnénk a legjobban.
A kulcskérdés most az, mik Oroszország további szándékai, és mit lép a Nyugat annak érdekében, hogy csillapodjon a helyzet. Az orosz terjeszkedést meg kell akadályozni, és ha a krími történések nyomán az a nézet uralkodik el, hogy a kisebbségeknek a hasonló fejlemények elkerülése érdekében minél szélesebb körű önrendelkezést kell biztosítani, talán megelőzhetőek a további elszakadási törekvések. Ha ellenben inkább nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a kisebbségekre, úgy a feszültség növekedése és a további konfliktusok garantáltak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!