2011. május 17., 09:542011. május 17., 09:54
Az ellenzék arra számít, hogy az RMDSZ vezetői – Crin Antonescu liberális pártelnök ultimátuma után – akár jó ürügynek is tekinthetnék a kormányfőcserét a kudarcos kormányzás miatt egyre népszerűtlenebb PDL-vel kötött koalíció felrúgására. A kérdés azonban az, hogy jobb lenne-e a romániai magyaroknak, ha az RMDSZ a továbbiakban olyan kormány részeként működne tovább, amely elveti a kisebbségi jogkiterjesztésre vonatkozó követeléseket, és enyhén szólva nincs baráti viszonyban a magyar kormánnyal.
Ugyanis lehet, hogy a magyar kormánypénzek szétosztása fölötti monopóliumát elveszített szövetség illetékeseinek füle számára zene, amikor Antonescu vagy Victor Ponta agresszív politikusnak nevezi Orbán Viktort, de azért ők is tudják, hogy ezzel nem csupán az RMDSZ, hanem a magyarfóbiás, nacionalista választók kegyeire is pályáznak. Ráadásul igencsak visszás lenne, ha épp az a kisebbségi alakulat bútorozna össze a kettős állampolgárok tisztségviselését korlátozni akaró szocialistákkal, amelynek megyei tisztségviselői az elsők között igényeltek magyar állampolgárságot a könnyített honosítás révén, és amelynek a helyi szervezetei néhol presztízskérdésnek tekintik, hogy a demokrácia-központokkal versenyre kelve tájékoztassanak az állampolgárság megszerzésének mikéntjéről.
Arról nem is beszélve, hogy a szociálliberális szövetségnek nincs minden áron szüksége az RMDSZ támogatására, így kérdéses, hogy azért cserében vállalná-e például a kisebbségi törvény elfogadását. Amit a PDL jelenleg – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – támogat, egyrészt azért, mert szüksége van az RMDSZ-re, másrészt pedig azért, mert az elnökválasztáson nyújtott támogatás miatt a pártot a háttérből irányító Traian Băsescu lekötelezettje a Fidesznek. A PDL – és a román kormány – ezért sem emelt szót sem a kettős állampolgárság, sem az új alkotmány ellen. Persze furcsa, hogy a román kormánypártok közül a külsőségek alapján a PDL jobb viszonyban van Budapesttel, mint az RMDSZ – ám amíg ebből a kormányzati felállásból a romániai magyar közösségnek előnye származik, a szövetség kilépése nehezen igazolható gesztus volna.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!