2011. május 17., 09:542011. május 17., 09:54
Az ellenzék arra számít, hogy az RMDSZ vezetői – Crin Antonescu liberális pártelnök ultimátuma után – akár jó ürügynek is tekinthetnék a kormányfőcserét a kudarcos kormányzás miatt egyre népszerűtlenebb PDL-vel kötött koalíció felrúgására. A kérdés azonban az, hogy jobb lenne-e a romániai magyaroknak, ha az RMDSZ a továbbiakban olyan kormány részeként működne tovább, amely elveti a kisebbségi jogkiterjesztésre vonatkozó követeléseket, és enyhén szólva nincs baráti viszonyban a magyar kormánnyal.
Ugyanis lehet, hogy a magyar kormánypénzek szétosztása fölötti monopóliumát elveszített szövetség illetékeseinek füle számára zene, amikor Antonescu vagy Victor Ponta agresszív politikusnak nevezi Orbán Viktort, de azért ők is tudják, hogy ezzel nem csupán az RMDSZ, hanem a magyarfóbiás, nacionalista választók kegyeire is pályáznak. Ráadásul igencsak visszás lenne, ha épp az a kisebbségi alakulat bútorozna össze a kettős állampolgárok tisztségviselését korlátozni akaró szocialistákkal, amelynek megyei tisztségviselői az elsők között igényeltek magyar állampolgárságot a könnyített honosítás révén, és amelynek a helyi szervezetei néhol presztízskérdésnek tekintik, hogy a demokrácia-központokkal versenyre kelve tájékoztassanak az állampolgárság megszerzésének mikéntjéről.
Arról nem is beszélve, hogy a szociálliberális szövetségnek nincs minden áron szüksége az RMDSZ támogatására, így kérdéses, hogy azért cserében vállalná-e például a kisebbségi törvény elfogadását. Amit a PDL jelenleg – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – támogat, egyrészt azért, mert szüksége van az RMDSZ-re, másrészt pedig azért, mert az elnökválasztáson nyújtott támogatás miatt a pártot a háttérből irányító Traian Băsescu lekötelezettje a Fidesznek. A PDL – és a román kormány – ezért sem emelt szót sem a kettős állampolgárság, sem az új alkotmány ellen. Persze furcsa, hogy a román kormánypártok közül a külsőségek alapján a PDL jobb viszonyban van Budapesttel, mint az RMDSZ – ám amíg ebből a kormányzati felállásból a romániai magyar közösségnek előnye származik, a szövetség kilépése nehezen igazolható gesztus volna.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!