2009. december 10., 11:192009. december 10., 11:19
Emberek halálát okozva. Vagy azokra az információkra, és arra a vitára, miszerint Marosvásárhelyen éppen e tűzparancs egyik kivitelezőjének, Ştefan Guşă néhai tábornoknak állítanának szobrot.
Vagy arra az elnökválasztási kampányra, amelynek utóhullámai tovább vernek, de amelyben józan választónak egyszerűen nem volt alternatívája. Hát hogy lett volna, a népnyúzó kommunista titkosrendőrségből, vagyis a Szekuritátéból kinőtt posztkommunista titkosszolgálatokkal bratyizó régi-új elnök és a Román Kommunista Párt enedik garnitúrájából verbuválódott szociáldemokrata párt soraiból előlépő kihívója közül kire lehetett volna szavazni nyugodt lélekkel? De mindez csak a kisebbik baj.
A nagyobbik az, hogy sem a marosvásárhelyi, és a jelek szerint sem a scorniceşti-i tanácsban egyetlen képviselő sem került, aki azt mondta volna, hogy emberek, azért mégiscsak meg kellene maradnunk normálisnak. Merthogy a kommunizmus mint olyan, mint elmélet egyszerűen utópia, mint társadalmi berendezkedés pedig embert s Istent nem ismerő diktatúra. Pont, mint a fasizmus.
Hogy Guşát jogilag nem ítélték el? Miért, Hitlert, Sztálint, Dejt, Rákosit, Gerőt elítélték? És az ennél is nagyobb baj, hogy egy minapi felmérés szerint a megkérdezettek ijesztően nagy része, magyarabbul: többsége szerint a romániai kommunizmus és Ceauşescu jó volt. Itt és most nincs elég hely ennek a boncolgatására, de annyit talán mégis érdemes megjegyezni, hogy aki ilyesmiről nosztalgiázik, menjen el néhány napra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba.
Esetleg kérdezze meg árváit, özvegyeit vagy hozzátartozóit azoknak a százezreknek és millióknak, akiket a kommunizmus és annak kiszolgálói – a Guşă tábornokok is – kényszermunkatáborokba, börtönökbe vagy temetőkbe juttattak. És csak utána beszéljen. Vagy szavazzon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok