JEGYZET – Ahogy közeledik az első forduló ideje, egyre gyakrabban hallani arról, hogy a pártfegyelem értelmében kiknek kire (kikre?!) kell majd szavazniuk.
2014. augusztus 10., 21:322014. augusztus 10., 21:32
Számomra a legutóbbi fura hír az volt, hogy az Európai Néppárt korifeusai figyelmeztették az RMDSZ-t, hogy ne össze-vissza, erre-arra csángálva szavazzanak az erdélyi magyarok, hanem kizárólag a megfelelő jelöltre.
Arról nem szólt ugyan a fáma, hogy pontosan ki és milyen hangvételben beszélt kivel, de valahogy el tudom képzelni, ahogy Jean-Claude Juncker kihívja a tábla elé Kelemen Hunort, és az egész néppárti osztály előtt kilátásba helyez számára egy kukoricán térdepelést, ha rakoncátlankodna a nyája. Valószínűleg én maradtam le valamikor valami nagyon fontosról, de még ott tartok, amit jó fél évszázada az ógörögök történelmével kapcsolatban megtanultam jelesül, hogy a demokrácia olyan összetett szó, aminek elsődlegesen fontos eleme a démosz, vagyis a nép.
Amikor csak elméletben volt demokrácia, ráadásul a népi jelzővel tautologikusan megfejelve, akkor beszéltek is unásig a népről, mindennel kapcsolatban vele vitetve el a balhét. Jó ideje viszont már az egykori vasfüggöny innenső oldalán leszoktak a nép emlegetéséről, helyette visszakanyarodtak közel kétszáz esztendőt, és ismét ébredezni kezdenek a népi demokráciák idején bekövetkezett mély nemzeti öntudatlansági álomból. A kontinens nyugati felében viszont a néppártoskodás mostanában hág a csúcsára.
Végső soron nem is az a fontos, ki milyen megnevezést használ, hisz ugyanúgy szíve joga így vagy úgy mondani, mint a szavazás. Ezért kérdem: hogy lehet azt előre biztosítani, hogy egyik vagy másik párt milyen irányban fog tudni mozgósítani? Különösen párton kívüli embereket, akiknek még csak a napi betevő falatja sem függ attól, ha nem a kenyéradó gazdájuk szellemében voksolnak? Az az érzésem, hogy megérett az idő egy újabb nyelvújításra, legalábbis a mi nyelvünkben. Sürgősen el kellene felejtenünk népszavazás kifejezésünket, de a szavazás is túlhaladott.
Jobb volna a kolompszókövetés, hisz akiknek kezében a döntés, úgyis egy hatalmas birkanyájnak néznek, melynek tagjai képtelenek gondolkodni, dönteni, sorsot eltervezni. Egyetlen valamit tudnak csak, a vezérürü nyakában lógó kolomp szava után menni. Leszegett fejjel, a kolompszón kívül kizárólag a terelő pulira és a mindenható pásztor ostorára figyelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!