2009. március 31., 11:102009. március 31., 11:10
Jogosan tette, hiszen a moldovai határőrök a chişinăui kommunista rezsim nyilvánvaló utasítására, politikai megfontolásból korlátozták az uniós polgárok szabad mozgását, ami a közös európai családba áhítozó ország esetében súlyosbító körülmény. Különben a moldovaiak packázása mögött egyértelműen az áll, hogy a hét végén volt a 91. évfordulója Románia és az 1991-ben alakult Prut menti köztársasággal azonos Besszarábia egyesítésének, ami az önálló államiságot hirdető, és Nagy-Románia eszméjét üldöző chişinăui kommunisták szemében vörös posztó.
Vladimir Voronin államfő rezsimjét az is aggasztja, hogy romániai politikai körök befolyásolhatják a hét végén rendezendő parlamenti választások kimenetelét, éppen ezért nemkívánatosak a demokratikus ellenzékkel szimpatizáló román vendégek.
Osztozunk tehát a felháborodásban, még akkor is, ha a román hatóságok képmutatóak. A Sólyom László március 15-i erdélyi látogatását akadályozó Bukarest ugyanis saját bőrén tapasztalja, milyen, amikor egy szomszédos ország packázik a polgáraival. Vagyis azt kapja, amit megérdemel. Miközben a román diplomácia, élen Traian Băsescu államfővel, minden követ megmozgatott, hogy a magyar államfő ne biztosítsa támogatásáról a helyszínen a székelyföldi autonómiatörekvést, a chişinăui hatóságok elsősorban azokat igyekeznek távol tartani, akik a román–moldáv újraegyesítést szorgalmazzák.
Vagyis mindketten korlátozzák a szólásszabadságot, és bizony kevésen múlt, hogy Moldovához hasonlóan Románia is a „nemkívánatos elemekkel” szembeni határzár módszeréhez folyamodjon a Sólyom-incidens során. Már csak a precedens miatt is reméljük, hogy a bukaresti hatóságok – különösen Băsescu – elmerengenek a moldovaiakkal történt afféron, és hasonló esetekben nem követik el ismét saját és Pruton túli testvéreik arcátlan tettét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok