2010. április 01., 09:572010. április 01., 09:57
Felkavaróak azok a képsorok is, amikor egy korrupciós ügyekben is ítélkező bírót lát az ember bilincsre verve, miután a korrupcióellenes ügyészség leleplezte romlott üzelmeit. Hol hát a határ? Meddig vezetnek a korrupció szálai? Az ember – miközben e kérdéseket teszi fel – önkéntelenül is arra vágyik, hogy minél többet megtudjon az összefonódásokról.
Vágyódik arra, hogy fény derüljön az igazságra, és rács mögé kerüljenek mindazok, akik megcsúfolták az igazságszolgáltatást, a demokráciát. Az információkat azonban csomagolva kapja. A csomagolás pedig sok esetben a politikai leszámolás gyanúját veti fel számára. Észre sem veszi, hogy minél többet tud, annál erősebb undor fogja el, annál erősebb benne a bizalmatlanság az egész rendszerrel szemben. Az az érzés uralkodik el rajta, hogy valamennyi vezető, valamennyi politikus, valamennyi törvényszéki bíró bemocskolódott; nincs kiben bíznia, a helyzet teljesen reménytelen.
Lassan már abban sem hisz, hogy a demokrácia játékszabályai képesek megtisztítani a társadalmat. És akkor marad a régi, diktatórikus rendszerekbe való visszavágyódás vagy az alternatív rendteremtők iránti vágy. Utóbbi pedig adott esetben a Magyar Gárdában vagy valamely külső, idegen hatalomban testesül meg, amelyet a rendre vágyó polgár hirtelen megváltónak képzel.
Úgy tűnik, a politikai osztály egyelőre Magyarországon sem, Romániában sem találta meg a megnyugtató megoldásokat. Pedig hát a demokráciába, a közjó győzelmébe vetett általános hit ugyanolyan fontos tényezője egy ország felemelkedésének, mint a korrupcióval való teljes leszámolás.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.