2009. február 17., 10:262009. február 17., 10:26
Erdély fővárosának lakossága – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – hosszú időre Emil Boc és demokrata-liberálisai kezébe helyezte sorsát, bizalmat szavazva annak a Sorin Apostunak, aki jóformán semmiben sem hasonlít főnökéhez: szálfa termetű, technokrata és kevésbé politikus. Persze az egykori városházi igazgató sikeréhez az előbbi kvalitások mellett jól fogott a miniszterelnöki hátszél, no meg az is, hogy az amúgy rémunalmas kampány hangulatát ezúttal nem zavarták nacionalista felhangok. Talán ennek köszönhető, hogy a szavazópolgárok 70 százaléka számára a mostani választások tétje egyenlő volt a nullával, és nem is vette a fáradságot, hogy elmenjen szavazni. Hatványozottan tetten érhető ugyanez az apátia a kincses város 60 ezres magyar közössége esetében, amelynek kevesebb mint öt százaléka ütötte a pecsétet a két magyar polgármesterjelölt valamelyikének neve mellé. Politikai alapállás kérdése, hogy az MPP-s Gergely Balázs által begyűjtött 2800 voks sok-e vagy kevés az alakulata által a tavalyi helyhatósági választásokon szerzett 1800 szavazathoz képest, a valóság azonban kíméletlenül arról árulkodik, hogy Kolozsváron az RMDSZ és a polgári párt egyaránt képtelen mozgósítani potenciális szavazóbázisát. (Tavaly júniusban a két alakulat városi listája együttvéve nem érdemelte ki a kolozsvári magyarság felének bizalmát). Persze ki lehet magyarázni a magyaroknak a politikától való távolmaradását azzal, hogy immár nem fenyegette őket Funar réme, hogy csúsztak a havas-jeges kolozsvári járdák, hogy számukra nem volt tétje a vasárnapi megmérettetésnek. Attól azonban még tény, hogy Gergely Balázs „városházi kalandozása” belső erőpróbának volt jó csupán, ugyanez az eredmény pedig a most távolmaradó RMDSZ-t arra kell, hogy intse: meglehet, a következő helyhatósági megmérettetésen már nem lesz mivel sáfárkodnia a román pártokkal folytatott alku során. Végül is a két magyar politikai alakulat közös érdeke, hogy visszaszerezze kincsét, a közösség bizalmát, amelynek többsége számára jelenleg egyik sem képes hiteles, vonzó programot felmutatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok