2009. február 17., 10:262009. február 17., 10:26
Erdély fővárosának lakossága – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – hosszú időre Emil Boc és demokrata-liberálisai kezébe helyezte sorsát, bizalmat szavazva annak a Sorin Apostunak, aki jóformán semmiben sem hasonlít főnökéhez: szálfa termetű, technokrata és kevésbé politikus. Persze az egykori városházi igazgató sikeréhez az előbbi kvalitások mellett jól fogott a miniszterelnöki hátszél, no meg az is, hogy az amúgy rémunalmas kampány hangulatát ezúttal nem zavarták nacionalista felhangok. Talán ennek köszönhető, hogy a szavazópolgárok 70 százaléka számára a mostani választások tétje egyenlő volt a nullával, és nem is vette a fáradságot, hogy elmenjen szavazni. Hatványozottan tetten érhető ugyanez az apátia a kincses város 60 ezres magyar közössége esetében, amelynek kevesebb mint öt százaléka ütötte a pecsétet a két magyar polgármesterjelölt valamelyikének neve mellé. Politikai alapállás kérdése, hogy az MPP-s Gergely Balázs által begyűjtött 2800 voks sok-e vagy kevés az alakulata által a tavalyi helyhatósági választásokon szerzett 1800 szavazathoz képest, a valóság azonban kíméletlenül arról árulkodik, hogy Kolozsváron az RMDSZ és a polgári párt egyaránt képtelen mozgósítani potenciális szavazóbázisát. (Tavaly júniusban a két alakulat városi listája együttvéve nem érdemelte ki a kolozsvári magyarság felének bizalmát). Persze ki lehet magyarázni a magyaroknak a politikától való távolmaradását azzal, hogy immár nem fenyegette őket Funar réme, hogy csúsztak a havas-jeges kolozsvári járdák, hogy számukra nem volt tétje a vasárnapi megmérettetésnek. Attól azonban még tény, hogy Gergely Balázs „városházi kalandozása” belső erőpróbának volt jó csupán, ugyanez az eredmény pedig a most távolmaradó RMDSZ-t arra kell, hogy intse: meglehet, a következő helyhatósági megmérettetésen már nem lesz mivel sáfárkodnia a román pártokkal folytatott alku során. Végül is a két magyar politikai alakulat közös érdeke, hogy visszaszerezze kincsét, a közösség bizalmát, amelynek többsége számára jelenleg egyik sem képes hiteles, vonzó programot felmutatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok