VEZÉRCIKK – A szurkolókat és a szakembereket is megosztó, skizofrén állapotot teremtett a hazai élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban a Steaua körüli márkavita.
2017. április 05., 23:392017. április 05., 23:39
Különösen azóta, hogy George Becali futballklubját már hivatalosan is FCSB néven jegyzik, miközben a legfelsőbb bíróság 2015-ös döntése miatt a csillagos emblémát „visszaszerző” katonai sportklub (CSA) újjáélesztett labdarúgó-szakosztálya még csak a negyedik osztályban való szerepléssel kacérkodik.
Miközben a harmincmillió euróra becsült jelkép és név használati joga elsősorban a szurkolók szempontjából mérvadó, a dicsőséglista birtoklásának már sport- és gazdasági tétje is van. Emiatt is öntött olajat a tűzre Răzvan Burleanu, a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) elnöke, amikor kijelentette, hogy a Steaua történelmi sikereit – így az 1986-os BEK-győzelmet is – változatlanul a piperai üzletember alakulatának tulajdonítják, mint ahogyan szerinte az UEFA is hasonlóképpen fog eljárni. Ez a nemzetközi kupasorozatok szempontjából óriási jelentőséggel bír, hiszen a „futballértéket” számszerűsítő rangsorokban az ország koefficiensén túl a klubok teljesítményét is figyelembe veszik a kiemelésekkor. A 2018–2019-es szezonban várható változások miatt pedig hatványozottan megnő az egykori sikerek jelentősége a Bajnokok Ligája sorsolásain.
A szurkolók egy része úgy tekint a dicsőséglistára, mint a márka szerves részére, ezért fejét vennék az FRF első emberének az elhangzott állásfoglalás miatt, miközben a BEK-győzelmet ugyancsak magáénak tulajdonító CSA szerint az FCSB immár jogtalanul szerepel a Liga 1-ben. Tény viszont, hogy a márkavita kirobbanásáig megkérdőjelezetlenül a Becali-csapatot tekintették a Steaua jogutódjának. Arról lehet vitatkozni, korábban hogyan történhetett meg egy most törvénytelennek ítélt szerződéskötés, vagy hogy az együttes múltja nélkül a piperai üzletember sikeres lehetett volna vagy sem, de az vitathatatlan, hogy Becali klubja 2004 után is hozzájárult a romániai labdarúgás nemzetközi sikereihez, és azzal párhuzamosan növelte az ország UEFA-koefficiensét.
Ezeket a Steaua néven elért eredményeket a jövőbeni bírósági döntések sem törölhetik el – ugyanakkor a mostani skizofrén helyzet is részese marad annak a romániai labdarúgásnak, amely modernkori sikerek hiányában a múltbéli dicsőségekből táplakozik, és felemészti azt, amit voltaképp nem egy név, hanem tucatnyi futballista és szakember hagyott örökségül.
Azért a fene gondolta volna, hogy az előző foci Eb-hez képest – legalábbis a hivatalos „könyvelésben” rögzített eredmény szerint – jobb magyar szereplés után keserű szájízzel marad az ember Szoboszlaiék kontinensbajnoki kalandjának vége után.
Rájár a rúd a romániai szakoktatásra. A közbeszédben gyakran elhangzó szakmunkásképzés szükségessége olcsó szlogenné vált, mert a tanügy mostohagyerekeként kezelik, ahova a ,,megbélyegzett” gyerekek kerülnek.
Aki csak egy kicsit is tisztában van az erőviszonyokkal, az mindvégig tudhatta, hogy Klaus Iohannis román elnöknek természetesen fikarcnyi esélye sincs arra, hogy megszerezze a NATO főtitkári tisztségét.
Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.
Természetesen el lehet vitatkozni azon, illik-e a történelmi jelző az RMDSZ által a vasárnap rendezett európai parlamenti, valamint helyhatósági választáson elért eredményére.
Nehéz választási kampányon és szavazáson vagyunk túl. Nem csak azért, mert félő volt, hogy az RMDSZ nem lépi át az ötszázalékos választási küszöböt, hanem a román pártok keresztül-kasul Erdélyben magyar jelölteket is indítottak.
Sajátos együttállás: vasárnap egyszerre szavazhatunk arról, hogy kik képviseljék az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösséget a legalacsonyabb – azaz önkormányzati – és a legmagasabb – vagyis európai parlamenti – szinten.
A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.
Választások előtti árszabályozási lázban él a román kormánykoalíció, hogy valahogy meggyőzze a politikából kiábrándult tömegeket, menjenek el szavazni, és rájuk voksoljanak. Az elszabadult élelmiszerárak ugyanis sok jót nem ígérnek.
Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.
Látogatottsági adatok