VEZÉRCIKK – A szurkolókat és a szakembereket is megosztó, skizofrén állapotot teremtett a hazai élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban a Steaua körüli márkavita.
2017. április 05., 23:392017. április 05., 23:39
Különösen azóta, hogy George Becali futballklubját már hivatalosan is FCSB néven jegyzik, miközben a legfelsőbb bíróság 2015-ös döntése miatt a csillagos emblémát „visszaszerző” katonai sportklub (CSA) újjáélesztett labdarúgó-szakosztálya még csak a negyedik osztályban való szerepléssel kacérkodik.
Miközben a harmincmillió euróra becsült jelkép és név használati joga elsősorban a szurkolók szempontjából mérvadó, a dicsőséglista birtoklásának már sport- és gazdasági tétje is van. Emiatt is öntött olajat a tűzre Răzvan Burleanu, a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) elnöke, amikor kijelentette, hogy a Steaua történelmi sikereit – így az 1986-os BEK-győzelmet is – változatlanul a piperai üzletember alakulatának tulajdonítják, mint ahogyan szerinte az UEFA is hasonlóképpen fog eljárni. Ez a nemzetközi kupasorozatok szempontjából óriási jelentőséggel bír, hiszen a „futballértéket” számszerűsítő rangsorokban az ország koefficiensén túl a klubok teljesítményét is figyelembe veszik a kiemelésekkor. A 2018–2019-es szezonban várható változások miatt pedig hatványozottan megnő az egykori sikerek jelentősége a Bajnokok Ligája sorsolásain.
A szurkolók egy része úgy tekint a dicsőséglistára, mint a márka szerves részére, ezért fejét vennék az FRF első emberének az elhangzott állásfoglalás miatt, miközben a BEK-győzelmet ugyancsak magáénak tulajdonító CSA szerint az FCSB immár jogtalanul szerepel a Liga 1-ben. Tény viszont, hogy a márkavita kirobbanásáig megkérdőjelezetlenül a Becali-csapatot tekintették a Steaua jogutódjának. Arról lehet vitatkozni, korábban hogyan történhetett meg egy most törvénytelennek ítélt szerződéskötés, vagy hogy az együttes múltja nélkül a piperai üzletember sikeres lehetett volna vagy sem, de az vitathatatlan, hogy Becali klubja 2004 után is hozzájárult a romániai labdarúgás nemzetközi sikereihez, és azzal párhuzamosan növelte az ország UEFA-koefficiensét.
Ezeket a Steaua néven elért eredményeket a jövőbeni bírósági döntések sem törölhetik el – ugyanakkor a mostani skizofrén helyzet is részese marad annak a romániai labdarúgásnak, amely modernkori sikerek hiányában a múltbéli dicsőségekből táplakozik, és felemészti azt, amit voltaképp nem egy név, hanem tucatnyi futballista és szakember hagyott örökségül.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.