2009. december 03., 11:512009. december 03., 11:51
Irigykedem, mert nekem lassan harminc éve csak egy nyáridőben bűzlő, télen vihar utáni állapotokat idéző szemeteskuka jutott. Pedig 25–27 évvel ezelőtt még a zöldpázsitos játszótérre is rápillanthattam, ha netán a bűzlő, siralmas látványt keltő kuka nézésébe belefáradtam volna.
De rég elmúltak már ezek az idők. A játszótéren garázsnak minősített faépítmények jelentek meg. No, nem kell valami ízléses, amolyan igazi székely „műremekre” gondolni, csak olyanra, amit az ember hirtelen néhány deszkából összeeszkábál ideiglenesen, hogy sokba se kerüljön, valamelyest a célt is szolgálja, de ne tekinthesse a gazdája kidobott pénznek, ha netán az „illetékesek” egy intézkedéssel lebontatnák.
Nem kell izgulni, mert nem bontatták le. Az elmúlt több mint húsz esztendő alatt az idő vasfoga is jócskán kikezdte a sötétszürke meg sötétbarna árnyalatú „tákolmányokat” – ahogyan Gyergyóban nevezik az ilyen építményt – így még lesújtóbb képet mutatnak. Talán annyi változás mégis történt, hogy már nem visít a malac reggelente majdnem mindegyikben, kényelmeskedő gazdáját emlékeztetve, ha nem ad enni, nem lesz hízó belőle karácsonyra. Ja, és nehogy megfeledkezzek a kukáról!
Hát kérem, itt komoly változás állt be. De tényleg, viccet félretéve… Ugyanis a régi rozsdás, „nehéz” fémből készült hatalmas tárolókat, melyek a hajnali cserék alkalmával akkorát csattantak, hogy még a halott is felébredt, kicserélték kisebb, zöld színű kerekes kukákra a háztartási hulladéknak, és minden hulladékgyűjtő helyre tettek egy sárgát is a pillepalackoknak. Később bekerítették az új „módos” kukákat, ma már reteszes kiskapun lehet megközelíteni a zöld és sárga tárolókat. Mindezt azért, hogy ne fessen úgy a kuka környéke, mintha egy trópusi tornádó vagy a cunami söpört volna végig rajtuk. Eleinte repestem az örömtől, mert azt hittem, változik a konyhaablakból a látvány, de örömöm korainak bizonyult.
A bűzös látvány maradt, sőt tegnap reggel, amikor a külön zacskózott konyhai szemetet és az összegyűlt pillepalackokat el akartam dobni, meg sem tudtam közelíteni a bekerített üres kukákat, mert térdig érő gyanús „katyvaszon” kellett volna átgázolnom. Nem tettem, hanem morgolódva a többi közé dobtam a magamét… Azóta is azon morfondírozok: Ki ezért a felelős?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok