2010. február 15., 09:292010. február 15., 09:29
Az idilli állapotokat felvázoló kijelentést ugyanakkor árnyalja, hogy a koalíció másfél hónapos pályafutása során a magyar közösség számára létfontosságú kérdések a konkrétumok szintjén egyelőre nem merültek fel. A kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók határainak magyar szempontból kedvező átrajzolása ugyan belekerült a kormányprogramba, ám minderről a részletek szintjén még nemigen folyhatott érdemi vita.
Márpedig a valódi konfliktusok várhatóan akkor kerülnek majd napirendre, amikor arról szól a koalíciós vita, hogy milyen jogosítványok birtokában működhet a kulturális önrendelkezés, illetve hogy valóban megalakulhat-e egy magyar többségű székely és egy jelentős arányú magyar lakossággal rendelkező partiumi régió. A PDL-nek ugyanis akkor kell majd mérlegelnie, bevállalja-e , hogy az ellenzéki pártok azon az alapon indítanak offenzívát ellene, hogy elárulja a nemzet érdekeit, amikor önrendelkezést és saját régiókat biztosít az ország „felszabdalására” készülő magyaroknak.
Az egyelőre az RMDSZ malmára hajtja a vizet, hogy az ellenzék a választási kudarcok nyomán belső csatákba bonyolódva próbál kiutat találni a válságból. A PSD-t belviszályok feszítik, így komolyabb fenyegetést paradox módon az RMDSZ-szel hosszú ideje jó viszonyt ápoló PNL jelenthet: ha a pártban felülkerekedik az elvi alapú ellenzéki szerepet elutasító szárny, a PDL kapva kapna az alkalmon, hogy bevonja a kormányba. Ez esetben pedig az RMDSZ érdekérvényesítési potenciálja drasztikusan csökkenne.
Az RMDSZ legfőbb feladata így most az, hogy minél hamarabb napirendre kerüljenek a számára fontos kérdések, és hogy megakadályozza a PDL-t a vita halogatásában. Ha ez sikerül, már több joggal hasonlíthatja magát a szövetség a többszörös olimpiai bajnok magyar vízilabdaválogatotthoz. Addig azonban nem árt egy kicsivel több alázat a „játékkal” és a „szurkolókkal” szemben, és az, ha az öntömjénezés helyett inkább a megfelelő taktika kidolgozására és alkalmazására koncentrál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok