2012. január 06., 11:122012. január 06., 11:12
Az persze tény, hogy a koalíció a külvilág felé hangoztatott, a korrekt együttműködésről szóló kijelentések ellenére nem működik a legtökéletesebben. Hiszen mind a PDL, mind az RMDSZ olyan célkitűzéseket fogalmazott meg, amelyek szöges ellentétben állnak a koalíciós partner érdekeivel. Az RMDSZ a kisebbségi törvényt szeretné elfogadtatni, és olyan közigazgatási átszervezést szeretne, amely tiszteletben tartaná a történelmi, etnikai és kulturális hagyományokat.
Ezzel szemben a PDL – rövid távú választási megfontolásokat követve – a kisebbségek és a kisebb pártok számára kedvezőtlenül alakítaná át a választási rendszert. Emellett olyan közigazgatási átszervezést akar, amely számára kedvező választási eredményeket hozna, viszont a magyarság számaránya kedvezőtlenül alakulna az új régiókban. Most a PDL számára lenne égetőbb elfogadtatni reformterveit. A válság miatt népszerűsége megcsappant, és jelentős növekedés a választásokig még akkor sem nagyon várható, ha megpróbálják „lekenyerezni” a választókat. Az RMDSZ eddig is elvolt a kisebbségi törvény nélkül, és kevésbé valószínű, hogy a választásokig forszírozni fogja, hiszen a PDL számára annak elfogadása egyenlő lenne az öngyilkossággal, mivel az ellenzék sovinisztái már ma is magyarbérencséggel vádolják. Az viszont nagyjából borítékolható, hogy a PDL terveit továbbra sem fogadja el.
Ennek ellenére nehéz elképzelni, hogy a PDL belemenne egy olyan kalandba, amelynek a végkimenetele bizonytalan. A balliberális USL választások előtti felbomlására alapozni hazárdjáték volna, mivel az azt alkotó mindkét párt vezére személyes ellentéteket táplál a PDL vezérkarával és a párt mögött álló Băsescu államfővel szemben. Ráadásul az RMDSZ-szel így a forrásigényes választások előtt még kényelmesebb osztozni a hatalmon, mint a jóval nagyobb PSD-vel vagy PNL-vel. Az RMDSZ-t talán egy, az ellenzéki pártokról leváló és a PDL-hez csatlakozó szakadár frakció tudná „leváltani”. Erre viszont a szinte biztos választási győzelem tudatában jelenleg egyik pártban sem mutatkozik esély.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.