2009. március 18., 11:022009. március 18., 11:02
Igen ám, de farka mindig kikandikált, ergo „kilógott a lóláb”, pontosabban ebben az esetben a macskafarok. Sorolhatnék még egész sor közmondást és szólást, azonban még csak egyre hívnám fel a figyelmüket, méghozzá a „bújj el, s kukkants” igazára. Ugyanis a cirmos gyakran szokott olyan helyen meglapulni, ahonnan aztán vagy lejönni nem tud, vagy kijönni képtelen. Például függönytartó, szekrény stb. Ilyenkor aztán keserves nyivákolással adja tudtunkra, hogy ő ugyan elbújt, de ideje lenne megtalálnunk, mert mélységiszonya lett a függönytartón, illetve fogy a levegő a szekrény belsejében.
Érdekes módon utóbb, amikor egy politikai rendezvényen voltam, ugyanezeknek a szólásoknak az igazáról győződhettem meg, csak teljesen más kontextusban. Itt ugyanis a színek színjátékával próbálták maszatolni, rejtegetni a rejtegetnivalót oly módon, hogy kétféle, igencsak közeli színárnyalatú kitűzőt biggyesztettek a különféle státusban érkezők mellére. Már akkor megállapítottuk néhányan, „kilóg itt a lóláb”, mert csak a színtévesztők nem láthatják, hogy pirossal azonos spektrumú szín két egymástól hajszálnyiban eltérő alapú kitűzőjén a más-más státusú résztvevők megnevezése is azonos.
De azt is megállapítottuk, hogy a kitűző színárnyalatainak ötletét egy reklámfogásokban és tömegmanipulációban jártas személy adhatta, aki még a neonfény okozta színtorzulásokat is figyelembe vette. És itt jött be a második szólás igaza, a „bújj el, s kukkants”-é. Mert lehet, hogy senkinek fel sem tűnt volna a későbbiek során, hogy lényegi dolgokról mikor milyen színárnyalatú résztvevő szavaz, hacsak a színkártyák megrendelője el nem árulja magát azzal, hogy szavazat alá bocsátotta: mostantól legyen mindenki egyszínű, ne kétszínű.
Ebből lett aztán a ribillió. Jogosan, mert ha már kétféle árnyalattal megkülönböztették őket, akkor mégis, miért akarják egyszínűvé keverni a társaságot. Amit aztán végezetül sem értettünk: ha a kétféle színárnyalatú kártya megrendelője ilyen szépen megbújt a színek mögé, akkor miért kukkantott? Illetve a macskapéldát ismerve, nem értem, hogy akkor most mi a baj: mélységiszonya lett a színkártya-megrendelőnek, vagy fogy a levegő?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok