2009. december 28., 09:452009. december 28., 09:45
Sajnos a világbéke idén sem köszöntött rá az emberiségre, Irakban, Afganisztánban napról napra hevesebben csapnak össze a vallási és nemzetiségi indulatok, a Közel-Keletre ugyancsak nem érkezett még meg a békegalamb olajággal a csőrében. Viszont már az év első napjaiban bevonultunk a történelembe: az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke, Barack Obama január 20-i beiktatása bizony nemcsak a tengeren túli polgárjogi mozgalmak győzelmét hozták el, de a világ többi táján kisebbségben élők számára is megvillantották a reményt, miszerint eljön az idő, amikor sehol sem számít majd a bőrszín, a vallási, etnikai hovatartozás. Persze a mindennapok ettől még nem feltétlenül változtak jó irányba, az új világ azonban ismét példát mutatott, az öreg Európa pedig mindezt megelőlegezett bizalomként honorálta egy béke-Nobel-díjjal. Ha már Nobel: a bánsági német Herta Müller irodalmi kitüntetése már egyaránt szólt a kisebbségi sorsot átélt író életművének és a kommunizmus megdöntése huszadik évfordulójának, mintegy megerősítve azt a tényt, hogy Európa keleti felén minden összefügg mindennel. Idén mintha már kevesebben siratták volna el és vissza a `89 karácsonyán kivégzett román diktátort, annál többen temetik azonban a honi demokráciát a most decemberi államfőválasztás nyomán - sebaj, minden elmúlik egyszer. Ugyanebben az évben hatalmasodott el a gazdasági világválság is (jó, nálunk csak egy évvel ezelőtt merték bevallani), ami - ha hinni lehet a szakértőknek - talán már csak jövőre fog fájni, a romániai adófizetőkre, nyugdíjasokra és kiskorúakra azonban valószínűleg még sokáig hat, ha be nem fejeződik végre a másik, a még hosszabb ideje tartó politikai krízis. Persze ne legyenek illúzióink, jön majd a következő, de azt is túléljük valahogy. Dum spiro, spero - amíg élünk, remélünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok