2010. június 28., 10:162010. június 28., 10:16
Kötelessége lecsengetni pár százast, hiszen az átjárón ütötte el a szegény hajléktalant. A szemfüles áldozatok valószínűleg a közlekedési szabályzat egyetlen cikkelyét ismerik csak, azt, amely az átjárón való szabályos áthaladásra vonatkozik. A szóban forgó átkelő egyébként olyan helyzetben áll, ahol csak az utolsó pillanatban veszik észre a kormányosok, ha valaki rálép a zebracsíkokra. Amikor letette lábát, akkor már kötelességük megállni, az pedig köztudott, hogy a taxisember száz alatt szédül. Nagyon könnyű így pénzt keresni a város egyik legforgalmasabb pontján. A hajlékkal híján lévőknek pedig jól jön az a néhány nap elfekvő, még akkor is, ha az átlagember úton-útfélen szidja a hazai egészségügyi rendszert. Ami másoknak derogál, az nekik ötcsillagos szálloda, és a táppénz sem jön rosszul. A taxisoknak emellett nemcsak az átjárónál kell óvatosabban kerekezniük, hanem annak közvetlen közelében, mert ott még több meglepetés érheti őket. Ha alacsonyan szállnak a gyalogos kamikázék, könnyen ráfizethetnek a fuvarozók. Egy borda egy ezres alapon sokat kell fizetniük, hiszen a hajléktalannak is 32 bordája van, a taxisok viszont nem keresnek 32 ezret, pedig a legtöbbjük éjjel-nappal tapossa a pedált. A környéken lakók már biztosan álmukban is könnyen meg tudják különböztetni a féktárcsa és a roppanó csont hangja közötti leheletfinom különbséget. Az sem zárható ki, hogy a városi kórház ortopéd osztályán külön tanfolyamot tartanak az éppen lábadozó, többször elütött csövesek az újonc gázoltaknak. Kitartásról és a fájdalmat tűrő meditációs gyakorlatokról beszélhetnek, illetve néha a kacsalábon forgó ház idilli ködfátyolát is meglebbentik. Olyan kastélyról szól ez a történet, amelyben a ház ura színaranyból kovácsolt, gyémántberakásokkal ékesített tolókocsiban szürcsölgeti a legnemesebb francia nedűket, hozzá vörös kaviárt kanalazgat reszketeg kezével. A háttérben halk gramofonzenére mulat a nyakig gipszben fekvő élettársa, és nagyokat pislantva fejezik ki, mennyire megérte megvárni azt a teherautó-konvojt, amely éppen a városon áthaladva vitt segélyt a rászoruló szomáliaiaknak.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.