2010. november 25., 10:322010. november 25., 10:32
Az ember leül drága szüleivel a nagyszobában, azzal a feltett szándékkal, hogy most aztán tévé hiányában legalább egy kicsit beszélget, és azon kapja magát, hogy ő és a család összes többi tagja akaratlanul is egy pontba bámul: a tévékészülék hűlt helyére.
A vége az lett, hogy egy nagyjából megfelelő méretű kartonpapírt szabtunk tévéformára, megrajzoltuk rá a képernyőt és a gombokat (távirányító előtti időszakról van szó, szóval kábé a kőkorról), így legalább nem a levegőt stíröltük három napig. Ezt persze viccnek szántuk, szórakoztunk is rajta (vagyis a saját hülyeségünkön) eleget, én magam pedig meg is fogadtam, hogy ha valaha elköltözöm a szülői házból, nálam aztán biztosan nem a tévé lesz a szoba főhelyén.
Tévedtem. Hihetetlen, de minden erőfeszítésem ellenére is egyetlen ülőhely van a nappaliban, ami nem a televízió felé fordul – az pedig a számítógépasztal előtti szék, hát ki lehet találni, mire nyílik kilátás belőle a tévé helyett. Ahhoz, hogy hites párommal két értelmes szót váltsak úgy, hogy mondjuk én az asztalnál iszom a kakaómat, ő pedig a kanapén ül, félig ki kell tekernem a nyakamat. Legutóbb tegnapelőtt elégeltem meg ezt az áldatlan szituációt, és kihívtam a kedvest egy életre-halálra szóló römipartira. Igaz, hogy a römikészleten ujjnyi por állt – ki lehet találni, mit bámultunk a römikockák helyett hónapok óta –, de legalább egy estén át nem volt bekapcsolva a tévé.
Másnap reggel – szintén némi hisztinek köszönhetően, persze részemről – még a tévéhíradót is a Kossuth Rádióval (ifjabbaknak: emeregy) helyettesítettük, én pedig ekkor döbbentem rá, hogy voltaképpen országos programhoz csatlakoztunk. És bár a Tévémentes Hét elsősorban gyerekeknek szól, mi pedig valószínűleg nem fogunk játszóházba vagy állatkertbe menni, már csak azért sem, mert napközben – a gyerekektől eltérően – dolgozunk, azért igencsak remélem, hogy nem csak ezen a héten kerül majd elő többször a römi, a pókerkészlet vagy ne adj isten’ egy pohár sör, egy baráti látogatás és egy jó beszélgetés kíséretében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok