2010. augusztus 30., 05:272010. augusztus 30., 05:27
A hírmagyarázók azt sulykolják, hogy Sarkozy saját és pártja megcsappant népszerűsége miatt döntött így. Ez bizonyára így is van, ugyanakkor az, hogy „Sarko” – és baloldali ellenzéke is – megpróbál politikai tőkét kovácsolni a romaügyből, nem jelenti azt, hogy az nem valós probléma. Hiszen az európai szolidaritás és az uniós polgárok szabad helyváltoztatásra vonatkozó joga nem jelentheti azt, hogy az utazási szabadság nyomán más uniós polgároknak sérülhet például a személyes vagy a vagyoni biztonsághoz, nyugalomhoz való joga. A jogokkal lehet élni és visszaélni is – márpedig a Romániát a francia kaland kedvéért odahagyó romák egy része visszaél a számára biztosított jogokkal, amikor valamely település szélén hatósági jóváhagyás nélkül kalibákat tákol össze, és ha nem sikerül munkát találnia, akkor egyéb, a törvényesség határát súroló vagy át is hágó módon próbál jövedelemre szert tenni. Ez még akkor sem számíthat mindenkit megillető alapjognak, ha a baloldal bírálatai annyiban jogosak, hogy egyes személyek bűncselekményei miatt nem javallott egy egész közösséget megbélyegezni.
A baj az, hogy Franciaország – és az EU – továbbra sem képes az egyéni jogok tisztelete, a politikai korrektség, a romaintegráció és a biztonsághoz való jog közötti egyensúlyt megtalálni. Most annak a döntésnek a következményeit is nyögik, hogy a kelet-európai országokat irdatlan mennyiségű megoldatlan szociális problémával vették fel az Unióba. Talán a mostani botrány végre rádöbbent mindenkit, hogy a megoldáshoz nem elegendőek az üres emberjogista szólamok, hanem olyan, összeurópai integrációs program kidolgozása szükséges, amely elsősorban a romák szülőföldjükön való boldogulását segíti. Jogaik biztosítása mellett pedig állampolgári kötelességeiket, a társadalmi együttélésre vonatkozó szabályok betartását is számon kéri rajtuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok