2010. augusztus 30., 05:272010. augusztus 30., 05:27
A hírmagyarázók azt sulykolják, hogy Sarkozy saját és pártja megcsappant népszerűsége miatt döntött így. Ez bizonyára így is van, ugyanakkor az, hogy „Sarko” – és baloldali ellenzéke is – megpróbál politikai tőkét kovácsolni a romaügyből, nem jelenti azt, hogy az nem valós probléma. Hiszen az európai szolidaritás és az uniós polgárok szabad helyváltoztatásra vonatkozó joga nem jelentheti azt, hogy az utazási szabadság nyomán más uniós polgároknak sérülhet például a személyes vagy a vagyoni biztonsághoz, nyugalomhoz való joga. A jogokkal lehet élni és visszaélni is – márpedig a Romániát a francia kaland kedvéért odahagyó romák egy része visszaél a számára biztosított jogokkal, amikor valamely település szélén hatósági jóváhagyás nélkül kalibákat tákol össze, és ha nem sikerül munkát találnia, akkor egyéb, a törvényesség határát súroló vagy át is hágó módon próbál jövedelemre szert tenni. Ez még akkor sem számíthat mindenkit megillető alapjognak, ha a baloldal bírálatai annyiban jogosak, hogy egyes személyek bűncselekményei miatt nem javallott egy egész közösséget megbélyegezni.
A baj az, hogy Franciaország – és az EU – továbbra sem képes az egyéni jogok tisztelete, a politikai korrektség, a romaintegráció és a biztonsághoz való jog közötti egyensúlyt megtalálni. Most annak a döntésnek a következményeit is nyögik, hogy a kelet-európai országokat irdatlan mennyiségű megoldatlan szociális problémával vették fel az Unióba. Talán a mostani botrány végre rádöbbent mindenkit, hogy a megoldáshoz nem elegendőek az üres emberjogista szólamok, hanem olyan, összeurópai integrációs program kidolgozása szükséges, amely elsősorban a romák szülőföldjükön való boldogulását segíti. Jogaik biztosítása mellett pedig állampolgári kötelességeiket, a társadalmi együttélésre vonatkozó szabályok betartását is számon kéri rajtuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok