2012. november 23., 08:052012. november 23., 08:05
Másrészt azért is hálás ez a téma, mert a román politikusok ilyenkor azt is leszögezhetik, hogy etnikai alapú régiók nem jöhetnek létre – azaz nem lesznek olyan közigazgatási egységek, amelyekben a magyarok lesznek többségben. Márpedig a régiók kialakításánál alapvető szempontnak kell lennie, hogy azok ne mesterségesen összetákolt entitások legyenek, hanem olyan területi egységek, amelyeknek alkotóelemeit – jelen esetben a megyéket – évszázados történelmi és kulturális kapcsolatok fűzik egybe, és nagy vonalakban azonos fejlődési irányt futottak be.
A régióknak nem szabad túl nagynak lenniük, hiszen akkor a szubszidiaritás elve – vagyis az, hogy minden döntést az érintett közösséghez a lehető legközelebb hozzanak meg – ugyanúgy sérül, mint ma, amikor a távoli Bukarestben döntenek mindenről. Ebből a szempontból Vasile Blaga PDL-elnök felvetése áll közel a jó megoldáshoz, hiszen ő nem ragaszkodik a jelenlegi nyolc fejlesztési régióhoz, hanem kisebb egységeket hozna létre. Az „etnikai alapú” székelyföldi és a partiumi régió elvetése a nacionalista közönség lelkét simogató kampányszlogen – ám ha nem etnikai, akkor történelmi és kulturális alapon kell kialakítani ugyanezen régiókat. Ellenkező esetben a semmilyen közös gyökérrel rendelkező megyék egybegyúrása nyomán ugyanolyan működésképtelen, művi egységek jönnek létre, mint a maiak.
Egy dolog bizonyos: Victor Ponta kormányfő ötlete, miszerint az élet- és működésképtelenségüket már bebizonyított, Bihart és Szatmárt Kolozs és Beszterce, a székely megyéket pedig Fehér megyével összezáró jelenlegi fejlesztési régiókat kellene megtartani, elfogadhatatlan. Igaz, ez az ötlet nem nevezhető magyarellenesnek, de csak azért, mert a románok számára is ugyanolyan hátrányos, mint a magyaroknak. Kérdés, ez kit vigasztal.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.