2012. november 23., 08:052012. november 23., 08:05
Másrészt azért is hálás ez a téma, mert a román politikusok ilyenkor azt is leszögezhetik, hogy etnikai alapú régiók nem jöhetnek létre – azaz nem lesznek olyan közigazgatási egységek, amelyekben a magyarok lesznek többségben. Márpedig a régiók kialakításánál alapvető szempontnak kell lennie, hogy azok ne mesterségesen összetákolt entitások legyenek, hanem olyan területi egységek, amelyeknek alkotóelemeit – jelen esetben a megyéket – évszázados történelmi és kulturális kapcsolatok fűzik egybe, és nagy vonalakban azonos fejlődési irányt futottak be.
A régióknak nem szabad túl nagynak lenniük, hiszen akkor a szubszidiaritás elve – vagyis az, hogy minden döntést az érintett közösséghez a lehető legközelebb hozzanak meg – ugyanúgy sérül, mint ma, amikor a távoli Bukarestben döntenek mindenről. Ebből a szempontból Vasile Blaga PDL-elnök felvetése áll közel a jó megoldáshoz, hiszen ő nem ragaszkodik a jelenlegi nyolc fejlesztési régióhoz, hanem kisebb egységeket hozna létre. Az „etnikai alapú” székelyföldi és a partiumi régió elvetése a nacionalista közönség lelkét simogató kampányszlogen – ám ha nem etnikai, akkor történelmi és kulturális alapon kell kialakítani ugyanezen régiókat. Ellenkező esetben a semmilyen közös gyökérrel rendelkező megyék egybegyúrása nyomán ugyanolyan működésképtelen, művi egységek jönnek létre, mint a maiak.
Egy dolog bizonyos: Victor Ponta kormányfő ötlete, miszerint az élet- és működésképtelenségüket már bebizonyított, Bihart és Szatmárt Kolozs és Beszterce, a székely megyéket pedig Fehér megyével összezáró jelenlegi fejlesztési régiókat kellene megtartani, elfogadhatatlan. Igaz, ez az ötlet nem nevezhető magyarellenesnek, de csak azért, mert a románok számára is ugyanolyan hátrányos, mint a magyaroknak. Kérdés, ez kit vigasztal.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.