A másik, deklarált kampányesemény a kormányzó USL nemzeti stadionbeli nagygyűlése, amelyen az autóbuszokkal az ország minden szegletéből odaszállított szimpatizánsokkal próbálták demonstrálni a balliberális oldal népi támogatottságát. Nem mintha nem jött volna jobban az európai testvérpártok támogatása, de a kormány nyári, jogállamellenes lépései nyomán Ponta még pártcsaládja számára is szalonképtelenné vált, így az európai szocialisták eredetileg szintén Bukarestbe tervezett kongresszusát elköltöztették.
Jelzésértékű, hogy a pártcsaládot csupán a balkáni elvtárs, Szergej Sztanisev PES-elnök képviselte, nyugati baloldali politikus nem volt jelen. Amúgy mind az EPP-kongresszus, mind az eredetileg Bukarestbe tervezett PES-ülés is jelzi, hogy a közel húszmilliós Románia fontos Európa számára. Nem véletlen hát, hogy a néppárt ülésén a kontinens és a polgárok jövőjével foglalkoztak, még ha a szónoklatok többsége hemzsegett is a száraz eurokratikus formuláktól.
Ezért is volt kontrasztos az USL befelé forduló, rövid távú kampánycélokra koncentráló rendezvénye, amelyen úgy nevezték európainak magukat, hogy közben Európa-ellenes retorikát alkalmaztak, mintha az EU Romániát marasztalta volna el, nem a kormány jogállamellenes ámokfutását. A stadionbeli szónoklatokból nem hiányozhattak a magyarellenes felhangok és a hazaárulózás sem – bizonyára az európai Románia nagyobb épülésére. Mindezek után a kérdés az, melyik jelenthet kiutat: a néha döcögő és bürokratikus, de mégis európai együttműködésben gondolkodó oldal vagy a stadionok Észak-Koreát és Ceauşescu világát idéző parttalan populizmusa. Félő, hogy a csatát eldöntő román szavazópolgárok többségéhez a stadionok zajos világa áll közelebb.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.