A másik, deklarált kampányesemény a kormányzó USL nemzeti stadionbeli nagygyűlése, amelyen az autóbuszokkal az ország minden szegletéből odaszállított szimpatizánsokkal próbálták demonstrálni a balliberális oldal népi támogatottságát. Nem mintha nem jött volna jobban az európai testvérpártok támogatása, de a kormány nyári, jogállamellenes lépései nyomán Ponta még pártcsaládja számára is szalonképtelenné vált, így az európai szocialisták eredetileg szintén Bukarestbe tervezett kongresszusát elköltöztették.
Jelzésértékű, hogy a pártcsaládot csupán a balkáni elvtárs, Szergej Sztanisev PES-elnök képviselte, nyugati baloldali politikus nem volt jelen. Amúgy mind az EPP-kongresszus, mind az eredetileg Bukarestbe tervezett PES-ülés is jelzi, hogy a közel húszmilliós Románia fontos Európa számára. Nem véletlen hát, hogy a néppárt ülésén a kontinens és a polgárok jövőjével foglalkoztak, még ha a szónoklatok többsége hemzsegett is a száraz eurokratikus formuláktól.
Ezért is volt kontrasztos az USL befelé forduló, rövid távú kampánycélokra koncentráló rendezvénye, amelyen úgy nevezték európainak magukat, hogy közben Európa-ellenes retorikát alkalmaztak, mintha az EU Romániát marasztalta volna el, nem a kormány jogállamellenes ámokfutását. A stadionbeli szónoklatokból nem hiányozhattak a magyarellenes felhangok és a hazaárulózás sem – bizonyára az európai Románia nagyobb épülésére. Mindezek után a kérdés az, melyik jelenthet kiutat: a néha döcögő és bürokratikus, de mégis európai együttműködésben gondolkodó oldal vagy a stadionok Észak-Koreát és Ceauşescu világát idéző parttalan populizmusa. Félő, hogy a csatát eldöntő román szavazópolgárok többségéhez a stadionok zajos világa áll közelebb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok