JEGYZET – Ha esetleg valaki még nem vette volna észre, akkor most utoljára figyelmeztetném: nálunk minden tökéletes, csodálatos olajozottsággal működik, lépten-nyomon tejben tocsogunk, és már járni is alig lehet a lábbelinkre ragadt rengeteg méztől.
2014. június 01., 19:292014. június 01., 19:29
Egyetlen kicsiny kis hibácska van még, s ha az is megoldódott… Ajjaj, akkor végre felsorakozhatunk a legrégibb és legnagyobb demokráciák mellé, ahonnan aztán ki nem mozdít senki, míg a világ s hét nap! Igen, ez az: a Nap, pontosabban a napfelkelte.
Amivel kapcsolatban senki nem kérdezi, hányra parancsoljuk, mert ha máshonnan nem, hát a költőtől tudjuk, hogy „pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen”. Azt is tudjuk már Galilei és Kopernikusz óta, hogy Földünk még véletlenül sem minden létező világok közepe, hanem fegyelmezett, jó tanulóhoz hasonlóan rója a maga ellipsziseit a Nap körül. Épp csak mi, gyarló emberek látjuk fordítva, mintha körülöttünk forogna minden.
Mintha a Nap szokásos útját Japán tájékán kezdené, araszolna nyugat felé, hét-nyolcszáz kilométerenként produkálva egy-egy óra időeltolódást. Ezt már az elemisták is tudják, aki pedig járt saját lakhelyétől kissé távolabb, maga is tapasztalhatta a különbséget. A könnyebbség kedvéért viszont úgy határoztak, hogy csak nagyon kiterjedt országok határain belül van több időzóna (Oroszország, Egyesült Államok), de például a Nagyvárad és Bukarest közti egyórás eltérést legfeljebb csak az emberi idegrendszer jelzi, az órák nem.
Jó kampányötletnek találta viszont az egyik párt, hogy a közép-európai időszámítás bevezetését kellene szorgalmazni, mert attól lennénk igazi európaiak. És azzal érveltek, hogy 1979-ben Ceauseşcu „tolta” egy órával közelebb Moszkvához az országot, mert… Az indoklás elmaradt, szerencsére. Az egész ugyanis úgy blődség, ahogy van, az egészből annyi igaz, hogy 1979-től vezették be nálunk is a nyári időszámítást.
A tudatlanság nem mentség, csak baj, különösen, ha tömeges a jelentkezése. A párt, amelyik ezt javasolta, elég nagy kudarcot vallott, ezért remélhetőleg elfelejtik az óraállítgatás kérdését. Egyetlen mentségük: feltehetőleg nem ismerik Madách remekét és abból a mondást, hogy „nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas szól, ha virrad”. Más szóval: hiába is kiabálnánk a hét ágra sütő napon, hogy még sötét éjszaka van, attól nem válnánk németekké vagy franciákká soha-soha!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!