Balogh Levente
2019. március 22., 10:242019. március 22., 10:24
2019. március 22., 10:282019. március 22., 10:28
Ki az, aki nem igennel válaszolna, ha egy népszavazáson azt a kérdést tennék fel: Szeretné-e, ha jövő hónaptól mindent ingyen kaphatna meg, amit csak akar? Esetleg azt: Szeretné-e, ha elsejétől nem önnek kellene havonta jelzáloghitelt törlesztenie, hanem a bank fizetne önnek havi tízezer eurót? Csak hát hiába bocsátanának népszavazásra egy ilyen kérdést – ilyen témákban vajmi keveset jelent, ha az elsöprő többség támogatja a kezdeményezést.
Nos, hasonló lenne a helyzet, ha Klaus Johannis államfő beváltaná félszájjal tett ígéretét, és az európai parlamenti választások napjára népszavazást írna ki a korrupció, illetve az igazságszolgáltatás függetlensége témájában.
Mégis, ki az az épelméjű, egészséges polgári öntudattal rendelkező ember, aki nem igennel válaszolna arra a kérdésre, hogy szeretné-e, ha korrupciómentessé válna a társadalom, a bírák és ügyészek pedig minden külső befolyás nélkül, kizárólag szakmai alapon végezhetnék a feladatukat?
Csakhogy – lévén nem ügydöntő, csupán véleménynyilvánító népszavazás – a helyzet pont ugyanaz lenne a referendum után, mint előtte, hiszen az eredmény senkit nem kötelezne semmire. Arra a felvetésre, hogy egy ilyen népszavazásnak erkölcsi vonzatai is vannak, amelyeknek konkrét döntések meghozatalára kell sarkallniuk a politikai osztályt, még szót vesztegetni is kár.
Az igazságszolgáltatás ügye az utóbbi években szinte fetisizálódott Romániában. Ez természetesen nem kis mértékben tudható be annak, hogy a szociáldemokraták hatalomra kerülésük után, koalíciós partnerük, az ALDE és a koalíciót kívülről támogató RMDSZ segítségével nekiálltak az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények átszabásának. Ami részben indokolt is volt – alkotmánybírósági ítéletek is kötelezték a kormányoldalt erre –, ugyanakkor nem egy alkalommal nehezen lett volna cáfolható, hogy a módosítások célja a korrupt politikusok megmentése a felelősségre vonástól. Vagyis miközben nem egy esetben kiderült, hogy az agyonsztárolt korrupcióellenes ügyészség is követett el visszaéléseket, a kormányoldal éppen hogy megakadályozta a DNA működésének normális mederbe terelését azzal, hogy fűnyíróval, rosszabb esetben pedig nagykalapáccsal esett neki az igazságszolgáltatásnak. Ez tematizálta jóformán az egész közbeszédet, utcai tüntetések zajlottak az ellenzéki pártok és a hozzájuk közel álló egzaltált „civilek” irányításával, néha már úgy tűnt, hogy Románia a 19 millió igazságügyi és korrupcióellenes szakértő országa.
A kormánnyal ellentétes politikai oldalon álló Johannis államfő, aki mandátuma alatt kevés érdemi javaslattal, kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet, szintén ebben a témában látta meg az újabb elnöki mandátum megszerzésének lehetőségét, és rárepült az ügyre, az igazságügy, a korrupcióellenes küzdelem és nem utolsósorban a demokrácia elkötelezett védelmezőjének pózában tetszelegve. Ennek lehet az újabb mozzanata az igazságszolgáltatásról szóló népszavazás.
Emlékezzünk: volt már egy államfő, aki egy semmilyen kötelező érvénnyel nem bíró, de legalább sok pénzbe kerülő népszavazással próbálta tematizálni a közbeszédet és maga felé fordítani a polgárok szimpátiáját: Traian Băsescu, aki az egykamarás, 300 fős parlament bevezetéséről írt ki referendumot. Amelyen a többség persze megszavazta módosítást, amelyből azóta sem lett semmi. Már azon kívül, hogy jókora kampánymuníciót biztosított Băsescu számára.
Ugyanez a helyzet az esetleges Johannis-féle referendumszínjátékkal is, amely legfeljebb az ő és az ellenzék híveinek mozgósítását szolgálhatja, hiszen a hatályos törvények jelenleg is tiltják a korrupciót és a bírák és ügyészek politikai befolyásolását. Csak be kellene őket tartani – ez viszont véleménynyilvánító népszavazással nem megy. Vagyis az, aki az EP-választás napján fölveszi a népszavazási szavazólapot – már ha tényleg lesz ilyen –, és voksol is, az valójában semmilyen érdemi változáshoz nem járul majd hozzá, bármilyen jogos is a felháborodása a kormányoldallal szemben.
Viszont a kampányeszközévé válik egyrészt a magyarokkal szemben következetesen elutasító Klaus Johannisnak, másrészt a velünk szemben ugyancsak kérlelhetetlenül ellenséges román ellenzéki pártoknak.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!