2012. január 12., 08:022012. január 12., 08:02
Az egészséges nyugati felfogás szerint a törvény az törvény, ha pedig ebben az áll, hogy ott, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, olyan rendőröket is alkalmazni kell, akik ismerik az illető nyelvet, akkor magától értetődő, hogy mondjuk Nagyváradon egy magyar anyanyelvű állampolgár olyan rendőrnek tehet feljelentést, aki beszéli a magyar nyelvet.
A 2002/360-as számú, a rendőrök jogállásáról szóló törvény 79. cikkelye sok más társával együtt azt a látszatot kelti, hogy Romániában kvázi visszahelyezték jogaikba a korábban elnyomott kisebbségeket, és ha az illető közösségek továbbra is követelőznek, ágálnak, az már a telhetetlenség, a jóindulattal való visszaélés egyértelmű jele. És a román politikusok kitartó hamisító munkáját dicséri, hogy ezt meg is veszik külföldön. A többségiek pedig röhögnek a markukba, hiszen semmi sem kötelezi arra őket, hogy a törvényeket be is tartsák, a jogalkalmazás elmulasztása ugyanis rendszerint semmilyen szankciót nem von maga után.
Hogy hol is tartunk valójában, azt a nagyváradi eset is példázza. Az állam képviselője, jelen esetben az adónkból foglalkoztatott rendőr nem értünk dolgozik, hanem már-már ellenünk: a leplezetlen ellenszenvével régi szokás szerint „a másik oldalra”, a bűnözők táborába száműz minket, csak azért, mert magyarul szeretnénk beszélni.
Jól tudjuk, ha mondjuk az Egyesült Államokban történik meg ugyanez, akkor a rosszindulatú, ráadásul szabálytalanul eljáró rendőrt megbüntetik vagy elbocsátják, az érvényben lévő törvényt be nem tartó intézmény pedig busás kártérítést kell hogy fizessen a panasztevőnek. Ezzel ellentétben mi vagy „túltesszük valahogy magunkat rajta”, vagy pedig minden ilyen esetből nagy port kavarunk, hiszen jól tudjuk, a példamutató kisebbségvédelem kreálmánya csak álca, továbbra sem élhetünk – törvények által is biztosított – jogainkkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok