2010. augusztus 27., 10:472010. augusztus 27., 10:47
A terv az egyik diák tiltakozása miatt sajnos dugába dőlt, de mi mégis úgy véljük, hogy az oktató csupán igazi pedagógusként szeretett volna viselkedni. Megkísérelte a mindennapi életre nevelni nebulóit, szép szóval, játszani is engedve őket. Hiszen immár majdnem tíz éve, hogy világunkat a terror határozza meg. A hivatalos propaganda szerint terrorellenes küzdelem zajlott/zajlik a Közel-Keleten, illetve Közép-Ázsiában, de hát éppen mostanában tűnik úgy, hogy hatékonysága nagyjából a román kormány gazdaságiválság-ellenes intézkedéseivel egyenértékű. Igaz, talán előbbi javára szól, hogy terrorellenes harcost már láttak. Szóval a derék ausztrál tanár semmi mást nem akart tenni, mint hogy látva a terror elleni küzdelem kudarcát, egyszerűen egy alapvető harcászati fogást alkalmazott, és az „ismerd meg az ellenséged” elvét ültette gyakorlatba. Ennek lényege, hogy a tanítványoknak bele kell élniük magukat a terroristák helyzetébe, hogy átérezzék, milyen lehet az ő fejükkel gondolkodni. Ez a leghatékonyabb módszer az ellenség kiismerésére. Úgyhogy a metódust nem elítélni kell, hanem átvenni. Tehát például az iskolákban – lehetőleg már általánosban, de gimnáziumban mindenképp – be kell vezetni a hasonló, valódi életre nevelő gyakorlatokat. A zsebtolvajlás meg a betöréses lopás például csupán alsó tagozaton alkalmas a személyiségfejlesztésre, és a gonosz elleni küzdelemre való nevelésre. Gimnáziumban már közgazdasági ismereteket kell oktatni, amelyek alapját a különböző spekulatív machinációk képezik, például az olyanok, amelyek nyomán hajléktalanoknak nyújtunk ingatlanhitelt, majd az így összegyűlt portfóliót első osztályú hitelállományként adjuk tovább erre szakosodott pénzügyi cégeknek. Mindezek elsajátítása nyomán a diákoknak remélhetőleg sikerül elsajátítaniuk minden olyan trükköt, amelyeket felnőttként felhasználva majd fölvehetik a harcot a gonosz erők ellen. De ha mégsem, akkor a zsebtolvaj-, rabló- és spekulatív kurzusok során legalább szert tehetnek annyi tapasztalatra, amennyi elegendő lesz majd ahhoz, hogy az eljövendő szép új világban megállják a helyüket.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.