2009. április 07., 11:242009. április 07., 11:24
Gondolom, arra számítanak, hogy az a pár száz 60 éves munkás orrvérzésig fog dolgozni, és eltart több ezer henyélőt. Szép elképzelés. Már látom is, ahogyan a bácsik építik fel a kocsmákat, hogy azokban majd az ő adójukból élő segélyesek iszogathassanak.
Legyen, csak az a kérdés, hogy ezek után hány ember éri majd meg a boldog, kényelmes nyugdíjas éveket. Biztosan azok, akik naponta rendszeresen edzenek. Az építőtelepeken súlyokat emelgetnek, vagy levélkihordás közben rövid távon lefutják a kutyákat. Jó, ha van minden vállalatnál egy idősebb kolléga, aki betanítja az újoncokat, tárgyal a főnökkel a béremelésről.
Őt nem rúgják ki, nyugodtan visszafeleselhet, hiszen még meg sem volt a cég, de ő már ott dolgozott. Az az öt év már nem oszt, nem szoroz. Kibírja valahogy, legfeljebb meghal, és akkor nem kell kifizetni a nyugdíját sem. Az új rendelkezéssel mindenki csak jól jár. A munkás nagy fizetést zsebel be, sőt a fizut már haza sem viszi, megelégszik a régiségi plusszal, ami a bére kétszerese.
Hogy mennyit költ gyógyszerre, azt senki sem kéri számon tőle. Naponta kell szíverősítőket, vitaminokat szednie és kenőcsöket az ízületi bántalmakra, hogy másnap egyáltalán be tudjon vánszorogni a munkahelyére.
A sokéves tapasztalattal sok betegség is együtt jár. Különösen a fizikai munka hozza meg idővel a gyümölcsét. A törvényhozók szülei biztosan villámgyorsan szaladnak föl az emeletre két vödör cementtel, ezért gondolták, mások is ilyen könnyedén veszik az akadályokat.
Hadd dolgozzanak még egy kicsit az öregek, ahelyett, hogy otthon unatkoznának. Aztán majd ráérnek százévesen kirándulgatni meg unokát nevelni. Öt évig kell csak dolgozniuk, nehogy a munkanélküliek vesszenek éhen.
Helyükre nem vesznek fel senkit, a fiatalok hadd üljenek otthon, azoknak már úgyis van tapasztalatuk a semmittevésben, az iskolában is azt csinálták. Majd ha ők is elérik a 60-at, akkor majd dolgozhatnak, addig csinálják az öregek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok