VEZÉRCIKK – Sokak szerint soha ennyi jelölt – számuk máris kitesz egy tucatot – nem tolongott még az államelnöki tisztségért folytatott küzdelemben Romániában, mint idén, ráadásul a megmérettetésig hátra van még bő három hónap.
2014. augusztus 07., 21:412014. augusztus 07., 21:41
Érdekes, hogy mennyi politikus érzi elhivatottnak és képesnek magát a legfőbb közjogi méltóság teendőinek ellátására, mint ahogy az is, hogy többségük nemigen vállal közösséget az évtizedes Băsescu-korszakkal, és másként látja az államfői poszt gyakorlását. Persze közülük csak nagyon kevesen hiszik meggyőződéssel, hogy képesek labdába rúgni ebben a politikai játszmában.
Sokan igyekeznek politikai ugródeszkának használni a megmérettetést, míg a Gheorghe Funarhoz, C. V. Tudorhoz vagy Monica Macoveihez hasonló jelöltek úgy érzik, itt az alkalom, hogy politikai karrierjük alkonyán még egyszer hallassák a hangjukat.
Ha már néven neveztük őket, sokatmondó, hogy a román demokrata pártból udvariasan kitessékelt volt igazságügy-miniszter a levitézlett nagyromániásokra rálicitálva pengeti a nacionalista húrokat, hirtelen aggódni kezdve a székelyföldi románság úgymond sanyarú sorsáért. Nem tudni, hogy Victor Ponta kampánynyitó „románkodása” vagy az örökzöld nemzetiségi-vallási kérdés rovására írjuk-e, de tény, hogy Romániában bármely, magas rangú választott tisztségre pályázó politikus csillapíthatatlan vágyat érez állást foglalni etnikai ügyekben.
Elég szomorú, ha a román politikusok úgy vélik: a választópolgárok többsége arra kíváncsi, mit gondolnak a magyarokról vagy németekről, és kevésbé érdekli az ország gazdasági állapotának javítását célzó elképzeléseik. De ha már a kampányokra ennyire jellemző az etnicizmus, hasznos is lehet, ha a többségi úthengerrel egyszerre több magyar államfőjelölt is szembefordul. Az RMDSZ már bejelentette, hogy elnökét küldi a csatába, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig a napokban dönti el, előrukkol-e önálló jelölttel.
A parlamenti választásokkal ellentétben a magyar-magyar konkurencia ezúttal nem okozhat károkat, így az erdélyi magyarok számára csak előnyös lehet, ha üzenetüket, igényüket, a többség-kisebbség viszonyával kapcsolatos elvárásaikat több szólamban is tolmácsolhatják Bukarest, a nyilvánosság felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!