2009. január 27., 10:172009. január 27., 10:17
A polgáriak kapva kaptak az RMDSZ visszavonulásán, belátták: a kincses városi elöljárói székért folytatott kampány kincsesbánya a tavalyi helyhatósági választásokon szerény kolozsvári eredményt elért MPP számára. Gergelynek és polgári csapatának a következő egy hónapban annyi lehetősége lesz a magyarság előtti megnyilvánulásra, mint eddig még soha. Ráadásul a politikai tőke kovácsolása közepette az MPP jelöltje abban a kivételes helyzetben lesz, hogy „etnikai alternatíva” híján egyesegyedül szólíthatja meg a magyar lakosságot, miközben az RMDSZ részéről az a legkevesebb, hogy lelkiismeret szerinti szavazásra buzdítsa szavazótáborát, hatalmas presztízsveszteség lenne ugyanis a szövetség számára, ha valamelyik román jelöltet ajánlaná hívei figyelmébe.
Miközben az MPP csak jól jöhet ki a kolozsvári versenyből, ugyanez egyáltalán nem mondható el az RMDSZ-ről. Örökérvényű szabály a politikában, hogy egy pártnak állandóan „lázban” kell tartania választóit, márpedig ez hatványozottan érvényes a szövetség kolozsvári szervezetére, amelynek tanácsosjelöltjeire 2008-ban kevesebben ütötték a pecsétet, mint négy évvel azelőtt, ezáltal egy fővel csökkent a városi képviselőtestület RMDSZ-es frakciója. Másrészt a román demokraták szavahihetőségét ismerve megtörténhet, hogy az RMDSZ két szék között a pad alá kerül, és a választásoktól való távolmaradásán kívül féltve őrzött pozícióit is elveszíti. Különösen, ha tudjuk: központi mintára egyre több megyében körvonalazódik demokrata–szocdem nagykoalíció.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.