2010. január 07., 10:022010. január 07., 10:02
Ezzel csak néhány évig éltem viszsza, az elején tényleg eufóriás volt a gyorshajtás, és kínkeserv a parkolás. Viszont most már nagykorú az autóvezetői engedélyem, általában gyermeket hurcolászok a hátsó ülésen, tehát nem sietek, nem akarom bebizonyítani, megelőzni, leszorítani, megalázni.
És csak vészhelyzetben dudálok, csak rendőr láttán lámpázok, és soha de soha nem mutogatok, és mindenkit erre buzdítok, mert akkor sokkal boldogabb lesz autós életünk. Mindezen bölcseletek azért jutottak eszembe, mert a városban, ahova bejárok dolgozni, és ahol korábban éltem és autót vezettem, átszervezik a közlekedést. Gondolom, erre azért van szükség, mert eléggé bizarr, ha egy vidéki városkában dugó alakul ki, és munkahelyemtől tíz méterre metropolisi fílinggel üldögélek az autóban, s közben lecseng a lapzárta, vagy a gyerek lekési az óvodai reggelit, mert beszorultunk egy szemeteskocsi mögé.
Az átszervezés azzal jár, hogy több szakaszt egyirányúsítottak, megváltoztak a fő- és mellékutak, lecserélődtek a táblák. Persze, ha húsz éve naponta ugyanazon az útvonalon autózik valaki, rá se bagózik a táblákra, és azt is elismerem, nem kötelező rádiót hallgatni, újságot olvasni, de elvárom, ha téved, minimum húzza meg magát. De nem: jön szembe kilóhússzal a forgalommal a néhány hete még kétirányú utcában, rázza az öklét és átkozódik.
A másik kivág a stoptáblánál, mert egy hete ott valóban nem volt még tábla, majd lefékez, és plasztikusan hátramutogatja, hogy szerinte a szőke nőknek alapállásból nem jár jogosítvány, és az autóban csak a hátsó ülésen a helyük, és ha még egyszer a szeme elé vagy csak a háta mögé kerülök, kíméletlenül eltapos. A három és fél évesnek próbálom úgy magyarázni a jeleket, hogy a bácsi boldog új évet kíván, és kedvesen a csúszós útra figyelmeztet, azért mutogatja a középső ujját. Lényeg a lényeg: ideges gépkocsivezetők kíméljenek, hiszen aprócska autómmal menekülni nem lehet, csak támadni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok