2011. február 03., 10:202011. február 03., 10:20
Az, hogy az egyik diktatúra megrendülése a másikat is megrendíti, hogy az egyik gyarmat felszabadulása a másikat is elindítja a felszabadulás felé? Az efféle kölcsönhatásokra ugyanis megannyi példát szolgáltat a történelem. Elég csak arra gondolni, miként söpört végig Afrikán a gyarmatok függetlenedési hulláma az 1960-as években vagy Kelet-Európán a kommunista diktatúrák bukásának 1989-es hulláma. És ideírhatjuk a sorba az észak-afrikai muzulmán államokban napjainkban terjedő forradalmi hangulatot is. Vajon mindig a titkosszolgálatok aknamunkáját kell keresni e ragályos megmozdulások mögött? Vajon mindig nagyhatalmi érdekek húzódnak meg a háttérben?
Ezek bizonyos esetekben persze nem zárhatók ki, de alighanem botorság lenne csak ezt látni a tömegmegmozdulások mögött. Észre kell venni azt is, hogy időről időre emberek százezreiben, millióiban érik meg az elhatározás, hogy változtatni kell valamit a világon. És ha azt látják, hogy a szomszédos országban sem ülnek tétlenül a hasonlóan gondolkodók, azt bátorításnak érzik, erőt tudnak meríteni mások sikeréből és kudarcából egyaránt.
A tény, hogy jelenleg a nyugati orientációjú muzulmán világban hullámzik az elégedetlenség, nagy kihívás elé állítja a nyugati hatalmakat. Ezek ugyanis a demokrácia, az emberi jogok szólamára építve próbálták eddig tágítani érdekszférájukat e keleti világban. A demokratikus elvek azonban Észak-Afrika államaiban meglehet, olyan berendezkedést honosítanak meg, amelyik szakít a nyugati orientációval. Amerika Irán esetében már megtapasztalhatta, milyen félelmetes ellenséggé válhat egy ország, amelyben a népakarat elsöpri a nyugati orientációjú vezetőt. Hogyha hasonló fordulat hulláma söpörne most végig az iszlám világon, az alapjaiban rengetné meg a nyugati világot. Minden bizonnyal az Európai Uniót is rákényszerítené arra, hogy egységesítse külpolitikáját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok