2009. április 01., 11:012009. április 01., 11:01
S hogy ne csak az előnyökről beszéljek, a sok közül egyetlen hátrányát megemlíteném. Ez pedig az, hogy a gyors írásra törekvő igyekezetben az emberek hajlamosak megfeledkezni a magyar nyelv szabályairól, többek közt ékezetek nélküli szövegekkel kommunikálnak egymás közt, „úgyis megérti a másik, mit akarok mondani” alapon. Nem minősítem az eljárást, annál is inkább, mert ha nagyon belemélyednék, úgyis az derülne ki, hogy azt a fránya számítógépet meg lehet „tanítani” magyarul írni is, olvasni is. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy néha mennyire groteszk, humoros helyzeteket szül egy-egy közszemlére tett, ékezetek nélkül írt magyar nyelvű üzenet. Mert azok, akik használják például a messengert, tudják, hogy lehet állandó üzenetet hagyni, ami ismerőseink névlistáján a nevünk mellett jelenik meg mindenki szeme láttára. Az én névlistámon például a rokonok, barátok, kollégák mellett számos tinédzserkorú ismerős neve is szerepel, akik többnyire a lányom baráti köréből kerültek oda – és ott maradtak – még azokból az időkből, amikor a lányomnak csak az én azonosítómon keresztül volt szabad kommunikálnia barátaival. Nos, az egyik ilyen listán maradt ifjú hölgy neve mellett a minap igencsak vicces állandó üzenetet olvastam, idézem: „alszom... picim ha leszel csorogj ram addig mig kinyomlak”. Most, hadd ne részletezzük, hogy ugyanezt az üzenetet hányféle módon küldhette volna el a hajadon a barátjának anélkül, hogy bárki olvashatta volna, csak arra térnék ki, mik fordultak meg a fejemben, míg valahogy megértettem: azt várja, a barátja telefoncsengetéssel ébressze. Először is lelki szemeim előtt megelevenedett egy integrált áramkörökön és mikrocsippeken keresztül „csordogáló” ifjú – miért is ne, hiszen a Star Trek és Csillagkapu sorozatok után, akár ez is lehetséges – amint vágyakozva „csorog” ifjú barátnője alvó testére. De azt is láttam, hogy a szerelmes álomban ringó hajadon ahelyett, hogy örülne a cybervilág tekervényes áramkörein át hozzá igyekvő barátjának, nem öleli magához, hanem „kinyomja”, mint egy gennyes pattanást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok