2010. augusztus 03., 10:372010. augusztus 03., 10:37
És láss csodát: minden azonnal úgy fénylik, mint Salamon ama nemesebbik testrésze – hogy ne nevezzem éppenséggel nevén a dolgokat. Újabban már úgy reklámozzák ezeket a csodaszereket, hogy intelligens molekulát tartalmaznak. De gondoljunk csak bele, mi is az, hogy intelligens molekula? Mitől intelligens? Mert addig rendben van, hogy ama csodaszer is molekulákból épül fel, mint minden más anyag, de egyik molekula mitől intelligensebb a másiknál?!
Ezt még nekem senki nem tudta megmagyarázni. Pedig elhihetik, alaposan utánaérdeklődtem, sőt még az interneten is dokumentálódtam, ahogyan illik azt manapság. Aztán úgy hozta a sors, hogy lekvárt főztem a nagy, rozsdamentes acélból készült fazekamban – amit rettentően féltek és nagy becsben tartok egyébként –, de közben dolgozni is kellett, folyamatosan csengtek a telefonjaim, közben írtam, mert szorított a határidő, és emiatt a fövő lekvárról kissé megfeledkeztem. Amikor üvegekbe töltöttem, akkor vettem észre, hogy a nagy becsben tartott edényem alján tenyérnyi fekete folt éktelenkedik, s mindhiába sopánkodtam mellette, mert a szószaporítástól nem jött fel az odaégett lekvár az aljáról.
Hanem eszembe jutott a reklám, s az intelligens molekulával dúsított csodaszer, amivel a hosszú körmű modell vikszolja az edényeit. Nosza – gondoltam magamban –, itt az ideje kipróbálni. Ki is próbáltam, vikszoltam jó keményen, hogy az orromon csepegett a verejték, de akkor sem jött fel a feketeség. Gondoltam, kipróbálom a kevésbé intelligenset, aztán a teljesen unintelligenset. Szóval, hasztalan próbáltam végig az egész mosogatószer-családot, mert semmivel nem tudtam eltüntetni az odakozmált lekvárt. Ekkor elégelte meg ügyködésemet a lányom és szólt: „Anyuci, hamulúggal próbáltad?” Aztán kifejtette, hogy ezt a kémiatanárnő is megmondta. No, erre mondtam aztán egy cifrát, hiszen a nagyanyám is ezzel csinálta! Aztán félmaréknyi hamut beleszórtam az edénybe, egy kis vizet lötytyintettem rá, felfőztem, majd tíz perc múlva laza csuklómozdulatokkal öblítettem ki a tiszta edényt. Hamulúg – ebben van intelligencia!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.