2010. augusztus 03., 10:372010. augusztus 03., 10:37
És láss csodát: minden azonnal úgy fénylik, mint Salamon ama nemesebbik testrésze – hogy ne nevezzem éppenséggel nevén a dolgokat. Újabban már úgy reklámozzák ezeket a csodaszereket, hogy intelligens molekulát tartalmaznak. De gondoljunk csak bele, mi is az, hogy intelligens molekula? Mitől intelligens? Mert addig rendben van, hogy ama csodaszer is molekulákból épül fel, mint minden más anyag, de egyik molekula mitől intelligensebb a másiknál?!
Ezt még nekem senki nem tudta megmagyarázni. Pedig elhihetik, alaposan utánaérdeklődtem, sőt még az interneten is dokumentálódtam, ahogyan illik azt manapság. Aztán úgy hozta a sors, hogy lekvárt főztem a nagy, rozsdamentes acélból készült fazekamban – amit rettentően féltek és nagy becsben tartok egyébként –, de közben dolgozni is kellett, folyamatosan csengtek a telefonjaim, közben írtam, mert szorított a határidő, és emiatt a fövő lekvárról kissé megfeledkeztem. Amikor üvegekbe töltöttem, akkor vettem észre, hogy a nagy becsben tartott edényem alján tenyérnyi fekete folt éktelenkedik, s mindhiába sopánkodtam mellette, mert a szószaporítástól nem jött fel az odaégett lekvár az aljáról.
Hanem eszembe jutott a reklám, s az intelligens molekulával dúsított csodaszer, amivel a hosszú körmű modell vikszolja az edényeit. Nosza – gondoltam magamban –, itt az ideje kipróbálni. Ki is próbáltam, vikszoltam jó keményen, hogy az orromon csepegett a verejték, de akkor sem jött fel a feketeség. Gondoltam, kipróbálom a kevésbé intelligenset, aztán a teljesen unintelligenset. Szóval, hasztalan próbáltam végig az egész mosogatószer-családot, mert semmivel nem tudtam eltüntetni az odakozmált lekvárt. Ekkor elégelte meg ügyködésemet a lányom és szólt: „Anyuci, hamulúggal próbáltad?” Aztán kifejtette, hogy ezt a kémiatanárnő is megmondta. No, erre mondtam aztán egy cifrát, hiszen a nagyanyám is ezzel csinálta! Aztán félmaréknyi hamut beleszórtam az edénybe, egy kis vizet lötytyintettem rá, felfőztem, majd tíz perc múlva laza csuklómozdulatokkal öblítettem ki a tiszta edényt. Hamulúg – ebben van intelligencia!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.