2010. szeptember 01., 10:102010. szeptember 01., 10:10
Nem is rossz elképzelés, majd a befektetők fizetik a rezsit, a bérleti díjból meg kielégítik a hangosbemondót, aki ekképp fogalmazza a közérdekű információt: „Kérem, vigyázzanak, a sajtpulttól öt perc múlva gyorsvonat indul a ruhásrészlegen át a fővárosba!” Aki nem figyel oda, annak elviheti a vonat a kolbászát, vagy a cipőjét. A háromféle utas, a szegény, a nagyon szegény és a nincstelen majd nagyon örül a kezdeményezésnek, és mindent meg fog tenni, hogy bejusson a váróterembe, ám attól félek, oda állami fizetésből nem lehet majd belépőt váltani. Az még kérdés, hogy a vonatok felőli peronon csak állóbüfék lesznek, vagy ki lehet majd ülni, és amíg iszogatjuk a söröket, kényelmünkről a vasparipa gondoskodik, hogy egyik lábunk itt, a másik amott legyen. Egy gond mégis van a dologgal, a nős férfiak biztosan nem utaznak majd vonattal, mert az amúgy nevetségesen drága jegy mellé még egy pár új topánkát és két nercbundát is ki kell sajtolniuk a költségvetésükből. Eggyel több ok arra, hogy az erősebbik nem böhöm nagy autót vásároljon, hiszen abban elfér minden, a vonatra pedig csak 50 kilóig pakolhatunk. Emellett autóval nem kell útba ejteni a bakter boltját, és azt a szerelők is aláírják, hiszen az utak megfelelő állapota miatt nekik is folyamatosan lesz munkájuk. Azt nem tudom, hogy a mostani, erősen illatos várótermekhez szokott közönség hogyan barátkozik meg a multiplex mozikkal, hiszen plázajelleg ide vagy oda, el kell majd töltenie azt a pár órányi késést, amely a Trianon előtti sínek teherbírása miatt keletkezik télen-nyáron. No, de sebaj, a subát bedobja a ruhatárba, és egy rákkoktélt szürcsölgetve megnézi a legújabb tengerentúli videoparádét, hiszen olyat a faluban még csak a polgármester fia láthat a HD-lavórral. Ez lesz a legszebb példája az állami és a civil szféra összefogásának, az állam adja a közönséget, a befektetők meg kiforgatják őket a vagyonukból. Itt lehet majd jó drágán venni nagyon haszontalan dolgokat, és ezeket egy lepukkant vagonban ellopatni az ebből élő alsóbb kasztokkal, akiktől egy másik vonaton, esetleg épp a visszaúton, majd meg lehet vásárolni fél áron.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.