2012. február 03., 10:502012. február 03., 10:50
Ezért van most kínos helyzetben a bukaresti kormány. Egyrészt meg kell próbálnia elhitetni, hogy ha rajta múlna, akkor már holnap megemelné a béreket. Másrészt viszont felelős kormánynak kell tűnnie, amely nem akarja demagóg osztogatással veszélybe sodorni az ország talpra állását. Miközben a kormányfő is felhatalmazást kapott a koalíciótól a béremelés lehetőségének megvizsgálására, az RMDSZ az utóbbi hetekben feltűnő intenzitással próbálja a zsebükön keresztül megszólítani a polgárokat.
„Amnesztiát” kértek azon közalkalmazottak számára, akiknek számvevőszéki felszólítás nyomán kellene visszafizetniük bizonyos juttatásokat, és a bérbe adott földjeik utáni adóbefizetést elmulasztó gazdák adóterheit is eltörölnék, most pedig bér- és nyugdíjemelést ígérnek áprilisra – vagyis kevesebb bevételből többet osztanának vissza. (Ezzel abszurd jó zsaru – rossz zsaru játékba keveredtek az államfővel, aki szerint nincs forrás az emeléshez.) A szövetség stratégiája valószínűleg az, hogy a megszorítások miatt megtépázott népszerűségét az osztogatás ígéretével állítsa helyre, másrészt pedig, hogy azt sugallja: nem csupán kisebbségi, de komoly szakpolitikai kérdésekben is aktív.
A kedvező adatok, illetve az IMF-fel szemben vállalt feladatok teljesítése miatt a gazdasággal szemben helyreállni látszó piaci bizalom nyomán akár szerencséjük is lehet, és áprilisban valóban lehetőség adódhat a béremelésre. Ám ezzel csak elodáznák a problémák megoldását, hiszen a közalkalmazottak száma továbbra is alig csökken, tehát a kormánynak a GDP nagyjából ugyanakkora hányadát kell visszaosztania. A választásokig – épp az RMDSZ ellenkezése miatt – bizonytalan, hogy lesz-e jelentős reform a nagy állami rendszerekben. Anélkül viszont a közszféra – nemcsupán a bérek, hanem az intézmények fenntartási költségei miatt is – feneketlen zsák marad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok