2009. február 23., 09:532009. február 23., 09:53
Éppen ezért tekinthető kisebbfajta „magyar–magyar megbékélésnek” a marosvásárhelyi paktum, különösen annak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum életre hívásáról szóló fejezete. Továbbra sem beszélhetünk azonban a romániai magyar politikai-társadalmi spektrum teljes egészét átfogó kiegyezésről, miután a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács elutasította a választási összefogásban való részvételt, holott nagy valószínűséggel mindkét szervezet jelöltethette volna képviselőit az EMNT-t megillető helyekre.
Kimaradásuk, valamint az EMNT állandó bizottságában történt éles szóváltás ugyanakkor félreérthetetlen jele annak, hogy kibékíthetetlen ellentét feszül az RMDSZ-en kívüli szervezetek vezetői, elsősorban Tőkés László és Szász Jenő között. Ami egyelőre semmi jóval nem kecsegtet az erdélyi magyar polgári-nemzeti oldalon, arról nem beszélve, hogy alaposan megosztja a polgári párt tisztújítást, illetve folytonosságot szorgalmazó táborait is.
Ennél sokkal felemásabb ígéretet hordoz a Boc-kormány minisztereinek hét végi, az államfő unszolására megejtett csíkszeredai látogatása, amelynek előzmény nélkülisége mellett – ennyi romániai miniszter utoljára akkor járt egyszerre a Székelyföldön, amikor az RMDSZ tárcavezetői otthon tartózkodtak – egyelőre egyetlen kézzel fogható tanulsága az, hogy Traian Băsescu ezúttal állta a szavát. Már a fele is elegendő lenne a Székelyföld számára annak az ígéretözönnek, amellyel a három tárcavezető elárasztotta a hargitai és kovásznai elöljárókat, másrészt viszont mivel a bukaresti politikusok a nagy nyilvánosság előtt fogadkoztak arról, hogy küldik a pénzt, elsősorban a magyar tisztviselők feladata lesz számon kérni a kormány tagjain a fejlesztések, beruházások beharangozott támogatását.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.