2009. február 23., 09:532009. február 23., 09:53
Éppen ezért tekinthető kisebbfajta „magyar–magyar megbékélésnek” a marosvásárhelyi paktum, különösen annak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum életre hívásáról szóló fejezete. Továbbra sem beszélhetünk azonban a romániai magyar politikai-társadalmi spektrum teljes egészét átfogó kiegyezésről, miután a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács elutasította a választási összefogásban való részvételt, holott nagy valószínűséggel mindkét szervezet jelöltethette volna képviselőit az EMNT-t megillető helyekre.
Kimaradásuk, valamint az EMNT állandó bizottságában történt éles szóváltás ugyanakkor félreérthetetlen jele annak, hogy kibékíthetetlen ellentét feszül az RMDSZ-en kívüli szervezetek vezetői, elsősorban Tőkés László és Szász Jenő között. Ami egyelőre semmi jóval nem kecsegtet az erdélyi magyar polgári-nemzeti oldalon, arról nem beszélve, hogy alaposan megosztja a polgári párt tisztújítást, illetve folytonosságot szorgalmazó táborait is.
Ennél sokkal felemásabb ígéretet hordoz a Boc-kormány minisztereinek hét végi, az államfő unszolására megejtett csíkszeredai látogatása, amelynek előzmény nélkülisége mellett – ennyi romániai miniszter utoljára akkor járt egyszerre a Székelyföldön, amikor az RMDSZ tárcavezetői otthon tartózkodtak – egyelőre egyetlen kézzel fogható tanulsága az, hogy Traian Băsescu ezúttal állta a szavát. Már a fele is elegendő lenne a Székelyföld számára annak az ígéretözönnek, amellyel a három tárcavezető elárasztotta a hargitai és kovásznai elöljárókat, másrészt viszont mivel a bukaresti politikusok a nagy nyilvánosság előtt fogadkoztak arról, hogy küldik a pénzt, elsősorban a magyar tisztviselők feladata lesz számon kérni a kormány tagjain a fejlesztések, beruházások beharangozott támogatását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok